Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt akként módosítsa, hogy ne legyen büntethető az a személy, aki saját, illetőleg mások személyét, tulajdonát, testi épségét, életét fenyegető, veszélyeztető jogtalan támadást vagy magatartást – ideértve a büntető törvénykönyv tényállásait és azok szabálysértési alakzatait – úgy akadályoz meg vagy előz meg, hogy a megakadályozáshoz, megelőzéshez szükséges mértéket bármilyen arányban, bármilyen eszközzel túllépi; még akkor sem, ha a támadás megakadályozása, megelőzése közben vagy annak következtében a támadó súlyosan megsérül vagy életét veszti?”
Ha ez népszavazási kezdeményezés sikerrel jár és jogerőre emelkedik, szegény Dopeman papára és a Tyson spanjára majd sörétes puskával „szólnak rá”, hogy tán nem kéne. A Nem erre baszik a magyar blog azért reméli, hogy akad valami köztes megoldás is. Egy szigorúbb, de nem ennyire „anything goes” módon szabad kezet adó törvényi szabályozás.
Mondjuk ezt úgy, hogy a mi monitorunk a bűnözési statisztikákban kevéssé mérvadó, népmeseien rusztikus régiójában ontja ránk az enyhet adó fényét. Igaz, jobban belegondolva, akadna néhány „kedves” szomszéd, ismerős, akit szívesen behívnánk valami okból a kertünkbe vagy egyenesen a lakásunkba. Ott aztán valahogy egyszerre kerülne a kezébe a buxtálcánk és egy kisfejsze. Rögtön azt éreznénk, hogy „fenyegető, veszélyeztető, jogtalan” miránk nézve a szituáció, aztán ennek – és a jog betűjének – szellemében járnák el. Úgy pofán baszkodnánk a kertitörpével, a húsklopfolóval vagy épp azzal, ami először a kezünk ügyébe kerül, hogy ottmaradna.