Lehet, hogy túlreagáljuk, de egyszerűen nem mehetünk el fricskázó szavak nélkül mellette. Mi több, a Nem erre baszik a magyar blog retro rovatának (csuhéj, béjbö, pattanj tövig a dákómra! – sing it!) is kezdőlökést ad egy közel öt éves cikk. Kettős tehát a hozama Irédy Dénes irkálmánya címének.
Már ez a név is. Utána se kajtatunk az iWiW-en, annyira felvettnek tűnik. A szekrényben az egércsontváz mellett azonban lapul egy emberes méretű is. Ha nem szarnánk mélyről jövő, iszamós állagúval a píszíre, azt mondanánk, hogy egy történelmileg terhelt csontváz és hümmentenénk egy sokat sejtetőt. De mert az egyenes beszéd a kenyerünk, egyben az Unikumunk is (jójaz, baszod, jójaz, garatra vele – sing it!) a ritkasága okán, nem kertelünk. Kimondjuk a ha-valaki-nem-tudná-t, hogy Imrédy Béla 1938-39 között Magyarország miniszterelnöke volt, aki – a később kiderített – zsidó létére kezdeményezte és dolgozta ki az első és a második zsidótörvényt. Gratulálunk hát, Dénes, a remek névválasztáshoz!
És most térjünk rá a bejegyzésünk lényegére. Mondd, Dénes, te koncertlátogatás közben mindig skizoid Mikiegérnek érzed magad? Nem? Pedig számunkra egy az egyben ez jön át a betűbetésedből és a doktorátusunk ritkán szokott meghazudtolni minket. Van ugye ez a cikkcím (ne tagadd, teringettét, te írtad – sing it!), hogy Vettük a jelet!, meg van ez az Európa Kiadó-szám, hogy Küldj egy jelet!, és van továbbá még ez a 2004-es reunion is, hogy Menyhárt Jenőék megturnéztatták a nyolcvanas évek undorground mítoszát. Kezded már kapiskálni? Még mindig nem? Hát te, baz… Na nem, nem emberkedünk, a nélkül is meg fogod érteni. Rövidek leszünk.
Jenő azt refrénezi, hogy „küldj egy jelet LENTRŐL”, te meg királyi többesben azt írod, hogy TI vettétek a jelet. Ugye, hogy hibádzik itt valami? Píszíék azt mondanák erre, hogy nonszensz meg egyéb latin eredetű idegen szavakat, de mi maradjunk csak a sokkal közérthetőbb faszság szónál. Haluzol bele a világba és frappánsnak hitteket gondolsz, sőt le is írod. (Itt a klip, Dénes, hallgasd a Jenőt – sing it!)
Ne lovalld bele magad, Dénes, ez messze nem ér meg egy Fospumpa Díjat. Pedig a leleményes „művésznév” egy fél pillanatra elgondolkodtatta a blogunkat. De aztán mégse. Különben is, ha minden, az általa leírtak valódi értelmébe bele nem gondoló jöttmentet, fogalmatlan svihákot megkínálnánk vele, hova lenne a díj becsülete meg a presztízse? Na látod.