A monitorunkra akadt Likó Marcell 2003-ban, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola művelődésszervező szakán leadott szakdolgozata Más-kép a drogról címmel. Hiába is helyezi magát a mérleg nyelve pozícióba, az összegzésben a pártoló hozzáállása letagadhatatlan. Különösen a Feldmár Andrást is gyakran idéző részben, ahol az LSD-terápiáról értekezik lelkesülten. Meg azért A kokain szerepe az önmegvalósításban alcím is sokat sejtető. Nekünk mindenesetre több megállapítása is elnyerte a tetszésünket ennek a vélhetőleg sebtében írt diplomamunkának.
A központozásra azonban jobban ügyelhetett volna a szerző. Betűhű idézetek következnek.
A 18. századi elmeorvosok vezették az első őrülteket előállító üzemeket, a 19. század híres neuropszichiáterei megteremtették a mentális betegség modern koncepciójának valós alapjait. Első lépésként betegségként metaforizálták a nem kívánatos magatartásformákat és tiltott vágyakat, második körben pedig szakirodalmat kerítettek ezen orvosi metafora köré, azt sulykolva, hogy a helytelenített viselkedés nem egyszerűen olyan, mint egy betegség, hanem valóban az is. Viszonyunk a kábítószerekkel is hasonló, és néhány betegség kapcsán is ez a helyzet.
Az orvosi szerepek felértékelődését támasztja alá az a tény is, hogy az ópiumot évezredekig az emberiség és a gyógyítás leghatékonyabb fájdalomcsillapítójaként és hangulatjavítójaként használták. De az ópium egyszerű és szerény . a mák szárított nedve. Se vegyészek se gyógyszertárak,, se orvosok nem kellettek az előállításához. Valószínűleg ez az egyik fontos ok, amiért az orvostudomány oly hálátlanul hátat fordított a máknak, valamint az, hogy az orvos talán inkább páciensei ellenőrzésére, mint gyógyítására törekszik, hiszen a népi gyógymódok, és az öngyógyítás különböző formái azzal fenyegetnék , hogy nélkülözhetővé válhat. Egy másik fontos oka annak, hogy a modern orvos kapva kap a szintetikus fájdalomcsillapítókon és hangulatváltozást előidéző szereken az az, hogy se a válium, se más hasonló szerek nem létezhetnek vegyszerek, gyógyszertárak, és a recepteket felíró orvos nélkül.
És még az első Fatboy Slim lemez címének magyarítását sem rest beidézni egy helyütt: „a kémia teremtette jobb minőségű élet”.
Korunkban a vallásellenes szellemiséget akaratlanul is bátorítják, mivel a vallást azon racionális vagy tudományos elvek ellenségének tekintik, melyekre a ’fejlett’ államok gazdasága, kül és belpolitikája , ipara stb. épül. Az ember azonban nem élhet vallás nélkül. Hitének és vallásos gyakorlatának tárgyai az országok többségében átalakultak és új nevet kaptak : a tudomány és az általános jólét imádatává váltak.
Az emberek imádják, ha ellenségeiktől való megmentésükre szervezett kampányokkal szórakoztatják őket, és lelkesen ölelik keblükre vezetőiket, amiért azok felajánlják, hogy leemelik vállukról a szabadság terhét.
A szakdolgozat zárómondata így idéz Thomas Szász Szertartásos kémia című kötetéből:
A tény, hogy egy kortárs amerikainak, és különösen egy orvosnak a drogokkal kapcsolatos toleranciát képviselő álláspontjára úgy tekintenek, mint a „veszélyes drogok” féktelen használatának támogatására, azt jelzi, hogy ma egy „kábítószer-ellenes” inkvizíció legtombolóbb időszakát éljük.
Ennek örömére nézzük meg a vonatkozó videoklipet, a Kemikáliákat: