A csávó, aki soha nem jutott Postás Józsi, Bunyós Pityu, Dögös Robi, Sláger Tibó, Csokis Tibi stb. sorsára. Azaz a 2005-ös felbukkanása után nem futott be igazán jelentős karriert. Annyira nem, hogy a Nem erre baszik a magyar blog se hallott még róla. Pedig mi aztán tényleg nagyon áp tu détek vagyunk a „lakodalmas sramlizene-kora kilencvenes évek dancefloorja” mixtúrában.
Önsanyargató, perverz kedvünkben lévén jártuk végig a fenti előadók honlapjait, aktualitásokra vadászva. Postás Józsi „szerzői lemeze” felkeltette a figyelmünket, de csak az alig egy hete letölthető Kisfröccs nóta című opusz kényeztette a dolgos hét során megfáradt idegrendszerünket. Aztán egyszercsak Teki Lala birodalmában találtuk magunkat. És nem hittünk a szemünknek. Ott ugyanis ez került elibénk magyarázatul:
Bemutatkozás
Vezetéknév: Teki
Keresztnév: Lala
Anyja neve: Tekiné Zölám Mária
Születési év/hónap/nap: eszem kilencszázhetven teknő májas csipetkét.
Születési hely Ország/helyiség: Magyarország,Keresztponcsó.
Önéletrajz
Fogantatásom pillanatában Teki Hozé Armandó Esztevez Luíz Fernandó(továbbiakban;Apu),az akkor már Tekiné Zölám Mari(továbbiakban; Anyu) hátán feküdt, s a mélyről jövő szuszogásukkal teli pajtát átjárt a száraz széna, es a kilehelt alkohol illata.
Kilenc hónapra rá születtem meg a könyék nem kis megdöbbenésére;szombléróban,gitárral a kezemben. Gazsi, Menyus Boldika szerint-akiket Apu a falu legkirályabb csávóinak tartott, akik mindig a Borharapóban ültek, de a születésemre mégis eljöttek-szóval szerintük „ez jelvót”,ahogy mondták.Boldibá később elmesélte,hogy Apu,mikor meglátott,csak annyit préselt ki a kannás vöröstől és mezítlábas bagótól elsárgult fogai között,hogy „akurvaéletit”.A három királycsávó nem győzte nyugtatni, hogy őrizze meg lélekjelenlétét és messze földön híres bölcsességét,hogy álljon ki a sors által rászabott feladat elé,vállalja küldetését,szóval nagyrészt azt hajtogatták”ne basszá’ má’ Józsikám!”
Isten tudja,miért hívták Józsinak.
Apu furcsa nevével(Józsi)kapcsolatban, egy a történelem homályábó felbukkanó legenda kering a faluban. Nekem drága társam, szeretőm, hitvesem; Gizelíta mesélte el.Gizella vezetéknevére nem emlékszem. A falu sem. Ő sem.Valószínűleg szükségtelenné vált a név ritkasága, s így az azt hordozó személy könnyű beazonosítása miatt.
Szóval a titokzatos nevet(Józsi) egy próféta-aki Mexikóból érkezett, és részt vett, egy harminc-negyven évvel ezelőtti évente rendezett Mexikói-magyar Barátság Napok-on(MBN)-súgta a fülébe hátulrór, a forrón szerelmes Gizinek, ahogy ott kapaszkodtak a Borharapó mögötti korlátba, a Templomkert kőkerítésénél, a férfi és a női principium összeolvasztásának szent rítusát gyakorolva. A Próféta keveset mondott el a szent kéziratok jövendöléseiből, az idő szűkössége miatt. Gizella nekem ezt a keveset adta át.
Íme,amit megtudtam a jövendölésből,sorsomról;
Én vagyok „a virág világossárga”-itt jegyzem, sok mindent nem értek,de úgy adom át, ahogy Gizella elmondta, hisz Ő az egyetlen forrása a szent kéziratnak(a Próféta még azon,a harminc-negyven évvel ezelőtti éjjelen eltűnt).
Ló háton mén be az istentagadók városába,
Térítni őket a mexikói-magyar barátságra.
Hát ennyi…
Ja!?Apám nevét egy szent mantrából tudjuk, amit a transzba esett Próféta lihegett, az orrából lecsöpögő izzadtságcseppek közé Gizella kérdésére;”miafasszomazzahozzé”;
Hozé lenni Józsi, Józsi van Hozé.
Hozé lenni Józsi, Józsi van Hozé.
A vizualitás pedig ilyesmivel segített rá az eddigiekre: