1. Mert van olyan híres és tudittire nyerő szérián lévő a Radiohead trademark, hogy a tagságival rendelkezők megtehessék, hogy az In Rainbows lemezük kapcsán kimondják a frankót a zeneiparról, hogy az cakompakk egy velejéig rohadt, kizsákmányolásra épülő, imperialista gépezet, amellyel szemben a hatalom az ezerfejű népet illeti. És különben is: a zene ne elefántcsonttornyok stúdióbűvészkedése legyen, elvégre minden a koncertszínpadon dől el, ott ugrik a majom a pucából kiömlő vérbe és… és éljen az újmarxizmus és az ingyen ebéd.
2. Mert például ezt olvassuk a We’re Only In It For The Money című lemez kapcsán Neil Slaven Elektronikus Don Quijote c. könyvében: „Az Are You Hung Up-ban Gary Kellgren hangmérnök suttogása hallható, amint azzal fenyegetőzik, hogy letörli Frank Zappa valamennyi felvételét. Aztán a Concentration Moon-an ismét megszólal, de mikor a lemezt a cédéváltozat számára később újrakeverték, a szöveg félbeszakad, mikor azt mondja: »…utána pedig – ez az eredeti változaton így folytatódik – a Velvet Undergrounddal fogok dolgozni, az is van olyan szar banda, mint a Frank Zappáé.«”
3. Mert szinte csak potenciális kiszivárogtatók csellengnek az egyes hangász truppok körül: pinapecér zenészeken így revánsot venni akaró barátnők; a lemezfelvétel hajrájában kirúgott gitárosok; lepukkantságában a drogdílert a master szalaggal kifizető énekesek… és egyáltalán akárki a stúdió környékéről, aki közelebbi kapcsolatot ápol a tudatmódosítással.
4. Mert a három stréber magánsulis és egy hátrányos helyzetű tagból álló Grizzly Bear Veckatimest című idei lemeze annyira zsödiális és korszakalkotó opus magnum, hogy hónapokkal a CD-tokból előpattintható formátum előtt eccerűen MUSZÁJ volt, hogy a világ(háló) értő zenebuzeránsai kibloggerkedjék róla magukat.