Korhatáros a buli, kérjük is a személyit alapos átvizsgálásra. Köszönjük az együttműködést. Ki verbális vívó, ki kocsismódra küldi, ki latrinákkal vázolja a sűrű mélyet, ki tagtoborzón társasági lény, ki magyarnak vallván magát, onnan tekint a világra, ki meg soron kívüli megtűrt „határeset, elfogadjuk”, és még sorolhatnánk. Hosszas alapozású élettapasztalat mondatja mindezt velünk.
7. FankaDeli – A legőszintébb dal (bootleg) (2004, lemezen: 2008, Hat év)
Valami ilyesmire találták ki a hip-hopot. Kőházy Ferenc beolvas. A klip sajnos nem a még ütősebb eredeti alappal megy, Eminem Rain Man című számára kap extra tempót FankaDeli betonrepesztő őszintesége. (Ez azonban aligha impresszumba, inkább appendixbe illő tény.) Ahogy ő mondja, ezzel a dallal kapta meg a „megfelelő fegyverzetet” az igazán komoly csatákhoz. Több mint csínján kell bánni ezzel a jelzővel, de a tisztesség és a választékosság megköveteli: zseniális. Kijelölhetnénk két rövidebb és egy hosszabb szövegi egységet, tenni ki vágólapra, majd meg be ide és mégse érhetné onnan nem lepergő szó a ház kapuját. Mégse állhatom meg, hogy ne – ha mértéktartóbban is. „Mikor felveszem a bőrsapkám, és véresre verlek, / te kéred, hogy tedd meg. / De a szögeket ma kihagyom: / a jussod a bőrszivarom. / Na meg persze a szimatom, hogy fél órája még mással basztál. / Morálisan kasztrál / a médiumok hullámhossza, / Amíg arat Gőzy mulatója, / FankaDelinek elég egy kocsma. / Csak legyen sör meg mézes, / a puncid sem olyan édes / már, mint hajdanán a gimiben. / Erre pontosan emlékszem, / mikor tinire iszom magam, a hajam furán áll fullcapem- / től. De amúgysem vagyok a legszebb srác az utcából, / a szavak tengerén át nekem a heroin a rapmámor. / Mikor a srácok bemindenezve megérkeznek az eltávról…”
És akkor nem rest idillből ilyen 52 éves ’56-os jubileumi fílinget beidézni: „Mindenki rejteget egy kulcsot és hozzá egy ládikát. / Nincs kivétel, és hiába mondasz el pár imát, / az nem változtat semmin. / Végighúzom a kulcsom a Mercin, / kezemben Molotov tábornok. / A rendőrre rámorgok, mögöttem százharminc-ezer magyar. / Nem is fogod fel, hogy ez a kattos költő most mit hadar.” Végül a kettős értelmű záró sorok: „Pedig szemtelenül fiatal vagyok – állítólag, / És nekem számít hogy vagy... És nekem számít hogy vagy...” Ehhez kérnék méltó riválist a hálón túlra. És ne feledjük a FankaDeli indította SalátaMagazint a maga 45 ezer regisztrációjával, a Night Child lemezkiadót és a népzenés kirándulását a Suhancossal. Mondjuk, nem ártana takaréklángra visszavenni a nem ritkán rosszindulat tüzelte kritizáló lendületét. A végén még pofán találják verni.
8. Háborgató Maszkura – A magyarok Istene (2008, Rapformátus)
Bíró Szabolcs multiinstrumentalista: tangóharmonika, billentyűs hangszerek és basszusgitár szólal meg csorbítatlan zeneiséggel a keze ügyében. Geográfiailag 2005 előtt Marosvásárhely, utána Budapest. Kilenc év mulatós danolászás, közben ráindult a kényszerzubbonyt dress code-nak vevő hip-hipra. „Nem a gatya bő, hanem a lábam vékony” – hirdeti az első nyolcszámos EP-jének, az Idegbajnak a legismertebb száma 2003-ban. A címtől találva érezhetik maguk a csapongó sorok és a gumiszobát trambulinnak használó előadásmódot is pontosan leírja. Az addig románul rímekbe szedettek után Maszkura végre az anyanyelvén szólalt meg. És nem lehetett nem odafigyelni rá. „A-kategóriás veterán a rapoktató óvodában, második Mózes lennék az aktív próféta hivatásban.” – vallja meg a tutit. Majd 2004-ben már a FankaDeli Night Childjánál jött ki az első sokszámosa Zene legyennek anyakönyvezve. Konszolidálódott az arc, 2004 novemberében az Ol’ Dirty Bastard poszterek lekerültek a falról.
Aztán – időlegesen – felülkerekedett a hangszeres zenész és a dalnoki énje. Rásandított a régi hangcsiholó harcostársakra és viszonzást talált. 2007-ben a mellé (mögé) szegődő Tücsökrajjal már kvintettben dzsesszeltek gengsztereleganciával. Mohó kéjvágytól párás sztorik, ősztől fogant melankólia és humorral fűszerezett táncra serkentés váltakozik – állna a hirdetésben, ha föladták volna közhírré tételre. Legalábbis az előfutár nóták alapján a már felvett és hamarosan napvilágot is látó első albumuk ilyenekben bővelkedik. Közben persze az ihlet a rapdaloknak is kijárta a maguk lemezidejét. A Márió melletti másik harmonikás idén vallást alapított: Rapformátust. Három mámorító hangú hölgyemény, Bogár, Gabó és Nushe mellett többek között Sub Bass Monster is közreműködik. Sírva vigad a két Szabolcs. Barátok és szesztestvérek, hihetünk hát nekik, amikor azt mondják, hogy „a kancsóban mindegy, mi van, csak itasson, szédítsen.” A magyarok Istenének azonban – a prédikátora tolmácsolásában – ha a bort nem is veszi rossz néven, a pálinka a legkedvesebb.
9. Akkezdet Phiai – Akkezdet (2003, Akkezdet)
„Csak züllött fejű gyerekkel hallgatható!” – figyelmezi a szülőket a lemez fekete-fehér matricája. Öt éve már, hogy a dumaemberek terén is jól értesültek e névvel aduászolnak. „Magyarország, mi a fasz van veled? Én már nem tudom, mi a fasz van. Mindenki feszeng a kamura, mindenki gengszter, mindenki modell, mindenki tökéletes. Kinek bizonyítasz? Magadnak? Nézzél tükörbe és bocsáss meg annak, akit látsz! Mindig a kurva pénz, a della, amiért felfelé nyalsz, és lefelé tapsol. Nyisd ki a szemed, és ne csak nézz, láss is, bazmeg!” – így kezdődik a szám és a lemez is prózában, majd repileg is nekivetemedik: „Neked nem kell így járnod, ha nem tudsz így menni…” És indul a fifikás verbál-rodeó majd’ egy kerek órás rázós menete. Kis adagban gyógyszer, nagyban méreg. Egyhuzamban végighallgatni szövegkönyves előképzettséggel is fárasztó. Nélküle meg hasonló egy világraszóló dínomdánomhoz Midasz királynál a hétköznapi befogadóképességű gyomrunkkal: a nagyját ott kell hagyni. Hiába tudjuk, érezzük a köldökünkön nyugtatott kézzel, hogy szépívűn gömbölyű, a hiányérzetünk elhagyott űrbázishoz mérhető. Míg a netes dalszöveg adatbázis nem játszott a kezünkre, biza, a CD-füzetke volt léleknyugtató mindentudás egyetlene.
A legjellemzőbb talán az, ahogy a 2 fél című, az albumról lemaradt számuk refrénje a többfenekű dobozhoz hasonló magyarázatot kap. „Ha 4 percre találkozunk, 2 félbe’ átveszem. / Ez így 10, ha bukom, a 3-5-öt tesztelem, / de nem lesz egy 7 se, mert nem kell a cella-koszt. / Ellapoztam ezt a faszt, ezt a faszt, mert szarul oszt.” Ami annyit tesz, hogy ketten vesznek füvet, 4 grammot 2500 Ft/grammért. Ez 10 ezer pénzt kóstál. Ha elkapják őket, akkor 3-5 évig terjedő börtönre kapnak beutalót. Ha meg nem, de a díler 4 gramm helyett csak 3,5-öt ad, az 1 hétre nem több cellakosztnál. Hát inkább más dílertől veszi legközelebbi spangliba valót. Hogy bármennyire is zseniálisak, elbírnak-e ennyi kacskaringót, megfeszített figyelmet és szövegkönyvbe kémlelést 3-4-5 perces számok, az erősen hangulatfüggő. Többnyire nem. A kásásan hangosított koncertek meg főleg berombolnak a porcelánboltba. Néhanapján viszont gasztronómiai kéjutazás betérni egy-egy kínai kajáldába.
10. MC Gőz – Érted? (2002, Orson Welles kalandjai)
A Hátshow Sor rapkvartett 1995 és 2001 közötti fő MC-jének ötszámos szóló EP-je alapvetés. Mind az 1314 másodperce egy nagyságrend az Aranypolgár című 1941-es film géniuszszámba menő rendezőjének vizuálorgazmusaival, akiről elnevezték. Úgy beleégett minden sora a hip-hop híveinek beszédközpontjába, mint a Smoke On The Water az elektromos gitárosok ujjbegyeibe. 2004-ben előbb FankaDelivel konyította a Rap neked meg a csajodnak lemezt, majd még ugyanabban az évben a Gőzy Mulatója címmel előrukkolt az első hosszanjátszó korongjával is. Aztán beköszöntött 2007. A fejhajtásra késztető EP óta eltelt 5 év és a Remélem, érted címmel – több más MC Gőz-örökbecsűvel együtt – újragányolták a nótát. Hiába, hogy a produceri munkálatokat végző kettős, Krajczár Péter és Achilles Sparta (jó név!) „olyan világsztárokkal dolgoztak együtt, mint Beyonce, Shakira, Kelly Rowland és Amerie”, a fapados verzió jobban ütött. És nemcsak azért, mert ahhoz nem kellett megnyúzni egy rókát, de a szöveg „hármat fizet, kettőt kap” alapú megcsonkítása és részleges átírása felér a régi tisztelők szembeköpésével.
Ám ahogy a „fiúkon számon kérhetők az apák bűnei és azok következményei” dolog is baromság, úgy az ellentétje is: az utólagos kegyvesztés. Visszamenőleg nem értékeli le az addigi brillírozásokat egy olyan baklövés, hogy a míves kidolgozású, agyondíszített foglalatba briliáns helyett elbaltázott csiszolású üvegmásolatot helyeztek. Hogy mivel tud többet ez a viszkigőzös kedvű és nevű fickó a honi hip-hop szcéna vérfertőző családi relációkat feltételező derékhadánál? Nála kevés szimpatikusabb, gördülékenyebb szövegű MC markol mikrofont magyar színpaddeszkákon. Ez a borostás arc freestyle-ban is fain, szakadatlan dől belőle a szöveg. Ami kéz a kézben jár azzal a szomorú ténnyel, hogy a legtöbb rappernek a legtöbb száma legtöbbször pozitív előjelű egzisztenciafilozófia. Azaz rímkényszeredett metaforagyűjteményt görget verbálisan arról, hogy ő mennyire egy szlengszótár MC és hogy mennyire magas labdákat lecsapdosón MC-zik. Gőzy se kivétel ez alól. Csak hát ugye az a nehezen körülírható valami, amit úgy hívnak, hogy a személyiség varázsa. Egy nagyon bódító párától körüllengett mézesmadzag.
11. Pilu – Szanaszét szolizott szingli (2005, Józan paraszt)
Ha egyel fentebb, MC Gőz kapcsán a magyar hip-hop élet nagy részére vonatkozóan énközpontúságot, tükrös szobák ihletettségét emlegettünk, jöjjön itt a tézis antitézise „a kivétel erősíti a szabályt” közkeletű badarság jegyében. Pilu már a 2001-es (mit szépítsük, elég harmatos) kezdetektől kezdve társadalomkritikában utazik. Mindig olyan gerenda böki a szemét, amit a tisztatekintetű szálkavadászok nem hajlandók észrevenni, mert ahhoz hátrébb kéne lépniük párat, addig meg valaki berohanna leipiapacsolni a kényelmes karosszéküket. Ők meg ott maradnának az egy szál aznapijukban, de a fixen tejelő melójuk nélkül. Kinek kell ez? Pilu viszont – nagy látogatottságnak örvendő – partizánmentalitású blogot visz, összehozza „Nem Demszky hivatalos honlapját” és persze a hip-hop színtéren is hallatja a hangját. A dalaiban (2008-ban már inkább szanálandó) proletáröntudatra buzdít (Kapára, kaszára), hol a globalizáció vérkeringésébe bekapcsolódó Magyarország túlsúlyosságára (Arany bogaram, egyél még), hol meg az Európai Unió Janus-arcára (De jó nekem, tesi) figyelmez, és még Budapest főpolgármesterének is címez egy-két nem túl hízelgő ténymegállapítást (Lökd meg, Demszky!) stb.
Pilu pontos, cicomázatlan diagnózist ad. Vegyük csak a leghíresebb blogbejegyzéseit. Küldött már levelet a „T. Köcsögmagyarválasztópolgár!”-nak a teljes magyar politikai elit nevében és a „T. Magyar Gárdá”-nak is a sajátjában. Az előbbivel elnyerte minden ésszel gondolkodó megszólított rokonszenvét, az utóbbival meg kiiratkozott a nemzeti oldal sorai közül. A számaiban viszont – a Lajtán túli értelemben véve persze – kifejezetten slágeres és rádióbarát. „Ha eltűnnek a pasik az ágyjelenet után, / Hogy miért történik veled, te csak csodálkozol bután. / Főzni azt nem tudsz, és nem akarsz gyereket. / Egy liter tejért mi meg nem tartunk tehenet. / Húspiaci értéked konvergál a nullához, / Sorsod, mint a folyó, amelyik hullát hoz. / Macskát tartasz gyerek helyett, gügyögsz majd a kutyádhoz. / A vénlányok klubja, lassan téged is elátkoz.” A Szex és Nyújork képviselte „értékekről” láthatóan neki is a szánalmas szó villan be elsőnek. Vagyunk ezzel néhányan így. De legalább jól szórakozunk azon, ahogy Pilu ezt így reagálja le! A humor jó tanácsadó.
12. 2Arc – A bor jótékony hatása (2008, Ismeretterjesztő film Szodomáról)
Mielőtt engedélyt kérnék meghunyászkodni, azért a kételyeimet se palástolnám. Átverés szaga van ugyanis a dolognak. Van ez a nagyváradi csávó a magyar-román határ közelében. 2002-ben lemezborító alá hozott egy intróval együtt 11 számos albumot LP címmel. 2004-ben közreműködik Dopeman A telep csicskája nevet viselő albumán az Elnémulás című számban, illetve A leggyengébb láncszemnek is van egy olyan verziója, amit Pityinger úrral közösen visznek. Aztán az első anyagot követő hatodik évben, 2008-ban újabb repedéshálóval tarkította a hallgatósága lelki tükrét, ahogy ő fogalmazott. Szó se róla, 2Arc az utca leghívebb magyar nyelvű hírmondója. Míg felrója az életnek, hogy töményvedelés helyett inkább drogozna, és hogy a férfitársaival „a nők száján keresztül mind egymás faszát csókolgatjuk”, aközben valakik kirámolják a WC-s néni félnapi kasszáját. „Nem hiszem, hogy a fingom illatos és az életem szép. / Lehúgyozom azt a virágot, ami más másnap letép.” Tömören, rímmel elkövetve, valahol ez lehet a lényeg. Ritkán hallunk bárkit is, aki ilyen pőrén megmondja a frankót.
„Ez az album nem a második, az utolsó” – jelenti be a közel kétórás futamidejű Ismeretterjesztő film Szodomáról elején. A SalátaMagazinnak e-mailben adott interjújában pedig elmondja, hogy volt ugyan szó róla, hogy Dopeman keze alól bocsássák piacra az új albumot, ám végül a környezete vette rá, hogy hozza össze. Fellépéseket persze ilyen bivaly repertoárral sem vállal, ahogy az arcát sem adja a számokhoz, ha meg mégis, akkor takarásban vannak, elmosódottak vagy kivehetetlenek a vonásai. Ha szépen összepasszoltatjuk a puzzle-darabkákat, a GYANÚS szó ötlik a szemünkbe. Kihoznak – igaz, ingyen letölthetően – egy ennyire nehézbombázó, stúdióban felvett, lemezkészre kidolgozott anyagot csak úgy, szerelemből, közlésvágyból. Ahány hozzászólás-mező csak akad, mindenki durrogtatja a szuperlatívuszait, és hogy az egész magyar hip-hop élmezőny magába szállhatna egy kiadós lelkiismeretvizsgálatra. És nem kezdenek semmit ezzel a ziccerrel. Nehéz elhinni, hogy nem kivárásra játszanak, hogy majd néhány hónap múlva, engedvén a nagy nyomásnak a közönség részéről, mégis megejtenek egy röpke (teltházzal futó) turnét az Anyaországban. Legyen igazam.
