Ne tuggyatok mán magyarul. Ez a leginkább a nem. Hallgatólagosan egyezzetek bele, hogy a „Ha a díler átbasz, kurva nagy a baj!” naggyából asztat jelenti in hángörien, hogy „áj lájv lóvé béjbi forevör end szo on!” Merhogy ez nóta erről szól. Mimásról tenné?
Ez a másik veszont igényeli a magyar nemzeti tragikus hangoltságot. Még Csocsesz is jáccotta, mi azonban kirekesztőleg a Jurij nevű izlandi illetőségű zenekar verziójában linkeljük. Tőccsétek leja zasztalra, asztán, mint mink, üvölcsétek bele a plafonba, hogy „mert az ilyen lump csavargó szegényen is úr!” (Mindez időjeles közzéfogás kepszlokkal értendő.)
Jah, ez meg a „Az ellenérvek a Martinival frontálisan, Gabika megmongya, hogy a kibaszott drágával szemben a Körte, az olcsó!” című számmal ér a magasak magasába a zenekar munkássága (kuttúrember vagyok, hogy nem az orgazmus szót használtam?) November végén jönnek amúgy Szhelyre megnézni, hogy tart-e még az 1997-es év, mármint szubkulturálisan. Tart. Be. Ők se máshonnan. Szaporoggyatok, sokasodjatok, a mind nagyobb dicsőség örömére.
Jób könyvét meg lapozzátok át, ha a Bibliát olvasnátok. Különben is: az Ószövetség Isten gyermekkora, akkor még (átélten) szerette basztatni a teremtményeit. Nézzétek el neki, hogy néha részegen megskizofrénesedült és az „Ördöggel” viaskodva nagyon meg akarta mutatni, hogy a (vak)hit a legdurvább legális drog. És igaza volt, van és lesz. Hamvas Béla-hangoskönyvet hallgattunk a napokban Rátóti Zoltán hangján.