A Cult-turné során mindig olcsóbb szállodában laktunk, mint ők, de ez nem tartott vissza minket attól, hogy feldúljuk a szobájukat. Az esték gyakran azzal értek véget, hogy Duffot [a Guns N' Roses basszerosa] és engem kirúgtak – vagy a banda tagjai, vagy a szálloda személyzete. Akkor aztán valahogy vissza kellett találnunk a saját szállodánkba, amiről általában azt sem tudtuk, merre van. Egy este olyan részeg voltam, hogy beájultam a Cult szállodájának halljában, Duff meg otthagyott, abban a fotelben. Hajnal öt körül riadtam fel, miután álmomban behugyoztam. Mintha ez nem lett volna éppen elég: nem volt nálam a hotelszobám kulcsa, és nem jutott eszembe, hol szálltunk meg. A szálloda személyzete nem segített rajtam – biztos azért, mindenem hugyos volt, és bűzlöttem, akár egy kocsma. Elindultam a kanadai hidegben. Céltalanul őgyelegtem, és abban reménykedtem, hogy visszatalálok a szállodánkba. Egyetlen hotelt láttam, állati messze volt. Szerencsére kiderült, hogy abban lakunk. A másik nagy szerencsém az volt, a bőrnadrágom volt rajtam, így nem fagytam össze túlságosan. Ez a jó a bőrnadrágokban: amikor behugyozol, sokkal kellemesebb ilyesmit hordani, mint mondjuk farmert.
(Idézet innen: Slash with Anthony Bozza: Slash, Cartaphilus Könyvkiadó, 2008., Szántai Zsolt fordítása)