Az interjú 1987-ben jelent meg az Esquire magazin 1987-es számában Gondokkal teli rövid élet cimmel.
Bob Dylan: [Kintről, jobbról.] Sam, egyébként miről kéne szólnia ennek a dolognak?
Sam Shepard: Gőzöm sincs.
[Kintről.] Kéne lennie valami témának?
Van egy csomó kérdésem felírva.
[Kintről.] Hoztál kérdéseket?
Igen.
[Kintről.] Hányat?
Hát egy párat.
[Kintről.] És mi van, ha nem tudok rájuk válaszolni?
Találj ki valamit.
[Kintről.] Oké, akkor tegyél fel nekem egy kérdést.
[Gyorsan betesz egy kazettát a magnóba.] Rendben, várj egy pillanatot, csak megnézem, működik-e ez az izé.
[Kintről.] Hoztál magnót?
[Megnyomja a FELVÉTEL gombot.] Igen. Oké, rendben. Forog.
[Kintről.] Kérdezz valamit.
[Keresgél s noteszeiben.] Lássuk csak… Rendben… Na, nézzük… Rendben, na, akkor… Van valami elképzelésed az angyalokról? Szoktál az angyalokra gondolni?
[Kintről.] Ez az első kérdés?
Kezdjek inkább valami mással?
[Kintről.] Nem, jó lesz ez. Tehát az angyalok. Az mondja, hogy angyalok… Szóval… [Csönd.] Ja, a pápa azt mondja az angyalokról… Azt mondja, hogy léteznek.
Aha. A pápa?
[Kintről.] Igen. És szellemi lények. Ezt mondja.
És te ezt elhiszed?
[Kintről.] Igen.
Van valami angyalokkal kapcsolatos közvetlen tapasztalatod?
[Kintről.] Igen, volt. Csak még egy telefont el kell intéznem, nem gond?
Nem. [Lezárja a magnót.]
[Kintről.] Kérsz valamit?
Nem, köszönöm.
[Sam iszik a sörből és tovább firkál a noteszébe. Aztán Bob megint telefonálni kezd, hanga kintről, jobbról hallatszik. A hullámverés továbbra is hallható.]
[Kintről, jobbról.] Te vagy az, Maria? Szia, megint én vagyok. [Csönd, aztán nevet.] Igen, csak szeretem hallani a hangod. Figyelj, nem tudod véletlenül, mi Tulsa körzeti hívószáma? [Csönd.] Tulsa, igen. [Csönd.] Igen, az jó úgy. Nem kell most azonnal. [Csönd.] Igen, tényleg? [Csönd.] Igen? [Csönd.] Szóval akkor csak néhányan. És mi az a néhány? [Csönd.] Az több, mint a néhány. [Nevet.] Igen, de ezt én nem nevezném néhánynak. [Csönd.] Hajaj, gőzöm sincs. Nézd, ezen még gondolkodnom kell. Meglátom, mi lesz ma, aztán majd kereslek. [Csönd.] Igen, rendben. Szia. [Leteszi, szünet.]
Visszajöjjek később? Ha gondolod, elmehetek ebédelni, és majd később visszajövök.
[Kintről.] Ne, maradj, ha már itt vagy. Csak felveszek valamit. Mindjárt jövök. Tegyél fel egy másik kérdést.
Rendben. [Benyomja a magnót.] Ühüm… Lássuk csak… [Keresgél a noteszaiban.] Na… Hogy emlékszel, mi volt az a zene, amit először hallottál anno?
[Kintről.] Amit először hallottam. Amit először hallottam?
Igen.
[Kintről.] Úgy érted, élőben?
Igen, élőben.
[Kintről.] Hogy mit hallottam először?
Igen. [Csönd.]
[Kintről.] Polkát.
Tényleg?
[Most már a színen.] Igen, polkát.
Innen idézve: Bob Dylan: Interjúk. Szerkesztette: Jonathan Cott. Fordította: Baló András Márton. A fordítást az eredetivel egybevetette: Várady Soma. Cartaphilus Könyvkiadó, 2009.