„Egy magunkfajta anarchista punkzenekarban a demokrácia a véletlen műve”, jelentette ki az énekes-gitáros, mire a többiek helyeseltek és odaültek mindhárman a monitor elé. Benyomták a leghíresebb keresőoldalt, gyakorlott mozdulatokkal beírták, hogy „fasz”, de semmit nem ajánlott fel a rendszer. „Nem tolta ki a nyelvét”, motyogta szomorkásan a dobos. „Kispolgári lófasz ez a Gugli!”, méltatlankodott a basszeros. A srácok aztán kicsit visszavettek az ifjúi hevületükből és bepötyögték, hogy „farok”. Erre jött ki első ajánlatnak a név.
Ezt megünneplendő, elmentek Flash-koncertre a Bem Moziba. Már javában ment a buli. A dörgő hangú énekes valamilyen Árpád édesanyjának hogyléte felől érdeklődött épp, mikor megérkeztek. Hiába vonyították kórusban vele és hiába rohantak volna be a terembe, a szekusok lekapcsolták a srácokat. A pálinka marad, ti mehettek, mondták biztonsági okokra hivatkozva. Hiába győzködték a punkok a két szekrényt, hogy ki hallott már olyat, hogy valakit pálinkával szúrtak le, azok hajthatatlanok maradtak. A hőseink erre megmakacsolták magukat, sarkon fordultak és meg sem álltak az első padig. Ültükben, heves bazmegolásoktól kísérve percek alatt benyomták a másfél liter szilvát, az üres üveget meg nekibaszták a falnak. A csattanást talán még a biztonságisok is hallották a mozinál.
Nem ez volt az életük legjobb koncertje. Eleve lekésték a fél bulit, de a többiből se emlékeznek sok olyasmira, ami a férfivécén kívül történt. Talán csak az maradt meg nekik, hogy miközben az énekes belerókázott a piszoárba, a Képviselő Funky hallatán többen azt üvöltötte: Gyurcsány, takarodj! Hogy mi a tanulság? Így jár az, aki Barcs Miklósnál részegebb egy Flash-koncerten!