Balkert Balázs addig tengette sokadelosztó spanglidílerként az első két egyetemista évét Pécsen, mígnem azon kapta magát, hogy minden áldatlan nap csak magának minimum két cigiszárat tekert, ha meg buli volt, akkor minden induló „rakétába” beszállt. Többnyire másról sem szóltak a napjai, csak a kellemes tompulásról a kanapén, a tévé meg a monitor előtt. Vagyis marihuánafüggő lett.
Nem kellett soká keresnie a Szabadítót. A mélyen vallásos szülei, akikhez hazaköltözött, elvitték több istentiszteletre a két utcával odébb lévő keresztény temploma. Először és másodszor még húzódzkodott, idegenkedett a templomba járástól, de harmadszorra már otthonosan érezte magát a hívek között. Megnyugodott a lelke. Megtérvén a szent falak közé, Isten kegyelméből megszabadult a függőségének még a gondolatától is.
Ott gondolt először arra, hogy ezt a földöntúli élményt meg lehetne, sőt kötelessége megosztani másokkal. Már korábban is próbálkozott a rappeléssel, a PC-jén több felvétel is ott figyelt a hardcore-t toló dumaembereknél szokásos témákkal a pénzért vett nőkről, a fél- és alvilági sztorikról, a legális és az illegális drogokról. Ám ezúttal új tartalommal teltek meg a sorai, a szavainak immár a Biblia, mégpedig az Ószövetség lett a sorvezetője.
Így született meg a magyar könnyűzene első keresztény gengszter rap lemeze. MCIG (ejtsd: emszífákjú), ahogy az anglomán fanok hívják, már azzal paradigmát váltott Akkezdet Phiairól (AKPH, ejtsd: ezmenyírelófasz) önmagára, hogy megreformálta Dopemant. Isten Gengszterénél ugyanis a „az utcán, bazdmeg, én vagyok otthon!” mélyen szántás szenteltvizes vetésforgóvá alakul: „a templomban, bazdmeg, én vagyok otthon!” És még hosszan sorolhatnánk a nyomatékosító példákat.
A lemezről nyárcsorgatásul, de főleg okulásul két verze a felsőközépből.
Vasárnap, délelőtt tíz (részlet)
Jézus érted halt meg, te meg épp miatta
Harapsz lent a gangon szaftos kutyaszarba
Puli, vizsla vagy pitbull? Neked egyre megy.
Isten szent nevét hiába szádra ne vedd!
Ezt mondja a törvény, az első a tízből.
Belőled persze csak a csatornaszag dől.
Az égre kiáltod ocsmány szavaidat
Nem lengett még körbe soha tömjénillat.
A tévés meg a netes szart vígan nyeled
Steiner Kristóf fasza a torkodon reked
A tarkódon Uzi, a szádban útpadka
Azon nyomban csontroppanásig rúglak, ha
Ez bármire érv lehet, a vasárnapot
Meg nem szent, feloldozó áldásként kapod
Csak semmi hétvégi drogparti, szexbomba
Kilyuggatlak, bazmeg, ha nem mész templomba!
Egy ministránslány bíztatása (részlet)
Ne magyarázz mellé, te nem vagy zárdaszűz
Ki kenyéren, s vízen csak Bibliát betűz
Fix, hogy a combfix mellől a bozont villan
Nem egy nagy igazság, de attól még így van:
A ministránslányoknak is van pinája.
Ha feljössz hozzám, már nem éltél hiába.
Úgy hallom, régen gyóntál, térdelj hát elém,
Használj, vállald a vágyaid, ne légy szerény
Mind a huszonöt centim csak téged szeret
Ma száz kéjlovaglásra a tiéd lehet
Tíz miatyánk, tíz üdvözlégy biztos felold.
Addig bekortyolunk egy palack misebort.
Utána meg jöhetnek a kedvenc passzusok.
A Könyvek Könyvéből én vagy százat tudok
„Enyém a bosszú és én majd megfizetek”
Ólommal töltöm az eretnek fejetek.