Ez a mi sarunk. 1997-ben, érettségin jóval innen vagyunk és mindenféle aktuálisnál aktuálisabb elektronikus zenén meg rapen kívül mást nagyon nem hallgatunk. Azokat viszont naponta óraszámra. A Music Televison már két éve kódolva, helyette folyamatosan megy a Viva TV és a magyar zenei csatorna, így minden olyasmire is rálátásunk van, amire mai füllel már nem kéne, hogy emlékezzünk. Számítástechnika órán a thai szexről beható részletességgel értekező oldalak mellett bennünket a zeneiek kötnek le. Van persze egy erős tendálás is a gitárzenék irányába, ám ez csak egy amolyan mellékág a mainstream mellett. Ami megfog minket, annak önfeledten átadjuk magunkat. Így esik meg az, hogy ott cirkulálnak ismét és újra és megint a fejünkben a sorok, hogy: „Az életem álom, / A végemet várom / és kezdhetem újra a kört.” Ha volna bölcsész végzettségünk, most biztos bemondanánk, hogy nem kétséges, itt bizony a reinkarnációról van szó.
A Junkies Nihil című lemezét azért nem vettük meg, mert a borítón látható jelről prompt a nyilaskereszt ugrott be. Kezdő liberális fiatalként mi meg ilyesmi káros ideológiákat nem kívántunk se pénzzel, se a lelki üdvünkkel támogatni. Azóta se hallottuk az albumot. Helyette a Daft Punk Homework nevű albumába szerelmesedtünk bele akkor a körmendi Radosznál. A bezárt bolt helyén már évek óta egy teljesen más profilú szolgáltatással szembesül az mp3-ra áttért zenebarát. Bennjártunkkor éppen itthon volt a Magyarhonból még a kilencvenes évek elején Londonba angol állampolgárságot nyert Radnai Krisztián, alias DJ Zulu. Fejcsóválással hangsúlyosabbá tett rosszallással „ajánlotta” az albumot, hogy ez mennyire monoton, meg hogy ez nem funk, hiába is mondja magát annak. Belehallgattunk pár számba és percek alatt rámondtuk, hogy mi azért mégis elvinnénk. Így nem lett Junkies-lemezünk. Talán nem is baj.
Miért van akkor mégis itt ez az „újhungarista” fedlapos lemezről kimásolt dal? Főleg hogy vele kapcsolatban a(z 1997-ben Connektor :567: kiadvánnyal hibázó) Tankcsapda legemlékezetesebb erényeit hozza. Miért kell mégis magyarázkodnunk amiatt, hogy nem az éppen ekkoriban csúcson lévő flúgosak, a Fürgerókalábak valamelyik taplón, infantilisan egyszerű gyöngyszeme kívánkozik ide, mondjuk a Buzis dal, a Bőrnadrág, az Ez a dal… vagy a Gy.U.R.O.K.? Mennyivel jobb már egy olyan lemezt hallgatni, aminek az a címe, hogy Róka ’N’ Roll, Rókamóka vagy Katasztróka, mint egy olyat, amin a zenekar neve mellett az szerepel, hogy Hat, Váll-lógatás, Degeneráció? Mert… mert… ööö… jó kérdés… mindjárt mondjuk… azért... igen… Mert ez egy kurva jó szám, középiskolás diáknapokon egyszer ezt énekelve hánytuk végig a körmendi Borpince lépcsejét. Az ilyesmi meg elég nyomós oknak szokott számítani.