Nehéz úgy leélni egy életet, hogy ne azonosuljunk legalább egyszer egy aberrálttal. Nekünk se ment. Sajnos úgy is maradtunk.
Kevés magyar punk élvetesztelést sajnálunk, hogy lemaradtunk róla. Ez a Burzsoá Nyugdíjasok mellett a második a listánkról. Még valamelyik Sziget Feszten láttuk Aberráltat Barangóval fellépni egy színpadon. A Csók és könny színeiben a szolidan taréjos szemüveges kortyolgatott a sörből, míg a tilosos botrányhős úgy zúgott le a színpadról, ami inkább volt írható a gravitáció, mintsem a tehetség számlájára. Mi is így jártunk volna persze, ha fél óra alatt meghívnak vagy tíz felesre, plusz a saját magunk által rendelt sörök is odahatnak. Barangó olyan volt az ülővendégek között, mint egy kugligolyó, ami random tör magának utat és fizikailag akarja beékelni magát a közérdeklődésbe. Na nem mondjuk, hogy mi nem 600 jó magyar pénzért vettünk volna a vízözön kellős közepén Bihari Balázs asztalszomszédjaként abszintot, hogy aztán belevesszünk a sátorkeresésbe. „Dorbéz érzés orrvérzésig”, ahogy a Ludditák mondják. Meg is lett a kétszemélyes vízágy, másnap, aznap, rá approximatíve öt órára már sajtószemléztük a kínálatot és ittuk a szigorúan koffeinmenetes kávét a napi hírekhez.
A koncert amúgy egy nappal a nemzeti ünnepünk előtt, 2004. március 14-én örvendeztette az erre fogékony nagyérdeműt. Ami persze semmit nem jelent, csak úgy megemlítettük. Hát nem szexi az, amikor az énekes-showman sörivó mozdulatához igazodik a kameramozgás? Vagy amikor a frontember nem veti meg a tágabb kontextusba helyezést: „Metal Hammer, ócska szennylap, / Zsíros hajú kultúra. / Szász Marci is beleolvas. / Húszat csökken IQ-ja”? És persze sírunk. Meg aztán eszünkbe jut az a középiskolás osztálytársunk, aki néha nemhogy az évtizedet nem tudta meghatározni, de a valóság olyan triviális „adottságaival” sem tudott megbirkózni, mint „utcaszint”, „lépcső” és „kinyitod az ablakot, mielőtt rókázol”.
„A Csók és Könny egy klasszikus értelemben vett punkzenekar. Ennek értelmében sem szövegben, előadásmódban sem zenében nem kívánunk trendileg megfelelni, illedelmeskedni. Emellett nem soroljuk magunkat sem a »pisi-kaki-hányás«, sem a »juniti és világmegváltás« kategóriákba, melyek manapság ezt a »műfajt« jellemzik.” És tényleg így van.
Hanem vegyük komolyan az életet. Meg a blogot. És a sokezres olvasótábort. Közhelyekkel telik a napló, mondja a Csók és könny 2003-as lemezének címe. Ami album azért érdemli ki a NEBAM listáján való megemlítést, mert Aberrálték összehoztak egy olyan anyagot, ami rém egyszerű, ezért közérthető és fullon van telitalálat mondatokkal, meg a sör is szívesebben loccsan olyankor az előttünk ugráló nyakába, ha ő is szívesen veszi, hogy a sörünk a nyakába loccsan. Ha nem ez a mókásan élő verzió volna, a Buszmegálló volna a befutó.
A Zsíros hajú kultúra személyes indítatása nyilvánvaló. Állt az E/1 úriember, akit fellökött egy suttyó rocker, aki nem kért a tettéért bocsánatot. Innentől Aberrált, merthogy róla van szó, bosszúból a Metal Hammer magazinnal kezdte el törölni az illemhelyen az alfelét. És mivel dühös volt a lapra, amikor az említett rovat „nevetséges szavai” a seggén díszelegtek, tényleg fölháborodott. Ettől fogva nemcsak hogy kényszerből, a szükség szorító markától gyötörve tisztította ezzel az újsággal az ülepét, hanem direkt ürített rá. A mikrojelenlét, a szociológia és a dermesztő tél beköszöntését követően ez a sokösszetevős szám végül betetőződik azzal a magas kulturális utalásrendszerrel, amit idéztünk már. Nem kétséges, nem lehet kétséges senki számára, hogy ez a magyar punk legjobb koncertfelvétele.