Noha e tekintetben az alulról jövő kezdeményezések elkötelezett híve volt, valójában egyetlen pillanatra sem illeszkedett bele a hippi-underground világba. Kortársai mind odavoltak a fűért meg az LSD-ért, Bowie viszont akkor már inkább megivott pár üveg erős barnasört, aztán orra bukott a kocsma előtt. Sőt olykor az is megesett, hogy a kemény drogok veszélyeiről tartott kiselőadást az Arts Lab [vasárnap esti folkklub a beckenhami Three Tuns sörözőben] közönségének. A cannabis-tinktúrától eltekintve, amelyet akkoriban igencsak kedvelt, Bowie az alkoholra esküdött (arra pedig az ellenkultúra igen csúnyán nézett). Mivel tisztában volt több rokona ingatag elmeállapotával, elképzelhető, hogy rettegett a hallucinogének személyiségére gyakorolt hatásáról, így az LSD szóba sem jöhetett.
Innen idézve: David Buckley: Strange Fascination. David Bowie / The Definitive Story. Fordította: Vizi Katalin. Cartaphilus Könyvkiadó, 2010.