Nem sokkal New York-i utunk után Hillel összeköltözött a barátnőjével. Eljött a lakbér törlesztésének az ideje, és Flea-vel összesen négyszáz dollárunk volt. Két választásunk volt: vagy összekaparjuk a hiányzó összeget a következő hónapra, vagy veszünk egy-egy minőségi bőrdzsekit, ami abszolút nélkülözhetetlen kelléke volt a magukra valamit is adó punkoknak. Úgyhogy lementünk a Melrose Avenue-re, ahol ebben az időben a legmenőbb ruhákat lehetett kapni. Itt egy Danny nevű New York-i fazon nemrég nyitott egy kis üzletet, ahol nagy választékban lehetett jó kis James Dean-bőrdzsekiket kapni.
Kiválasztottuk a tökéletes bőrdzsekiket, de a kasszánál kiderült, hogy csillagászati áruk van, és legalább száz dollárral többe kerülnek, mint amennyink volt.
- Figyu, nálam van százötven, a barátomnál pedig százhetven. Mi lenne, ha ennyiért odaadnád őket? – vetettem fel.
- Megőrültél? Tűnjetek a boltomból! – kiabálta.
Mi azonban már nem tudtunk beletörődni, hogy otthagyjuk a dzsekiket. Kitaláltam, hogy tüntetni fogunk a bolt előtt. Csináltunk pár táblát, amiken ez állt: TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI MAGATARTÁS. DANNY EGY PÉNZÉHES SZÖRNYETEG. Úgy gondoltam, viccesnek találja majd, hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy megszerezzük, amit akarunk. Elkezdtünk körbe-körbe masírozni a tábláinkkal a bolt előtt, és Danny már jött is ki futva.
- Mit képzeltek magatokról, mocskos kis punkok? Húzzatok el, mielőtt széttöröm a fejeteken a tábláitokat! – üvöltötte.
A hangjában mintha egy kis vidámságot véltem volna felfedezni, úgyhogy előálltam egy újabb tervvel: addig éhségsztrájkolunk a bolt előtt, amíg oda nem adja a dzsekiket. Visszamentünk, és letáboroztunk a bejárat előtt a járdára.
Danny újra kiszaladt.
- Most meg mi van?
- Éhségsztrájkolunk. Addig nem mozdulunk innen, és se nem iszunk, se nem eszünk, amíg meg nem kapjuk a bőrdzsekiket – válaszoltam.
- Jézus Mária, na jó, mennyi pénzetek van, srácok? – kérdezte.
Végül csak megtörtük. Megpróbált rábeszélni minket néhány olcsóbb dzsekire, de mi tántoríthatatlanok voltunk, és a kezébe nyomtuk minden pénzünket cserébe a két gyönyörű bőrdzsekiért.
Innen idézve: Anthony Kiedis és Larry Sloman: Scar Tissue – Chili a sebre. Fordította: Dudich Ákos és László István. Konkrét Könyvek, 2005.