Kurvára másnapos vagyok. Én mondtam, hogy inkább hagyjuk kint a pálinkát az őrnek, de az a nagyokos Zoli erősködött, hogy ő nem hagyja kint, inkább igyuk meg mind a másfél litert. Milyen hülyeség az, hogy biztonsági okokból nem lehet pálinkát bevinni a koncertre. Én még nem hallottam, hogy pálinkával leszúrtak volna valakit. Mondjuk az is igaz, mire beértem a helyemre, már ülni is alig bírtam. Szép kis biztonság. A Füst a vízenre meg már nem is emlékszem.
Tudtam, hogy rohadt nagy baj lesz, már az is rosszul hangzott, hogy Deep Purple Nyíregyházán. Hogy hogy jöttünk haza a vonattal, arról fingom sincs, de a kalauz kezelte a jegyem, az tény és valóság.
Apámtól örököltem a zeneszeretést, mást se. Nagy rocker volt az öreg, az hétszentség. Mindig bőrgatyában járt, amíg élt. Fölturbózott egy MZ-t Riga kormánnyal, azzal ment neki a fának. Ott még csak a lába tört el, úgyhogy hazajött volna motorral. Olyan részeg volt, mint a segg. Hazafelé meg nekiment egy tehénnek. El akart szökni a rendőrök elől, mert azokat még látta, de a tehenet már nem. És akkor még mindig életben maradt, csak a kórházban kapott valami fertőzést meg kivették a lépét. Bevittem neki a walkmant, hogy hallgasson Emersont meg Uriah Heepet, de addigra bekampózott, pedig én azt hittem, hogy ha nincs lép, akkor csak nem tud járni.
Anyám kurvára bőgött, hogy megmondta, hogy ez lesz a vége, de a tehénre ő se gondolt. Akkor éppen el akartam költözni, saját albérletbe, hogy ki tudjam végre rakni az összes poszteremet, de a mutert nem lehetett otthagyni.
Fél évig nem hallgathattam hangosan zenét, csak fejhallgatóval. Pedig olyan basszusa volt a Teslának, mióta apám rákötötte az M21-es magnót, hogy jó volt hallgatni.
Anyám levágott egy darabot apám hajából a ravatalon, elrakta emlékbe a pénztárcájába, hogy majd szerencsét hoz neki, végül szépen elosztogatta a boltokban az apróval. Akkora haja volt apámnak, mint a ház, dús meg göndör. Én meg anyámét örököltem, soha nem nőtt meg húsz centinél többre, a vége szétnyílt, tök röhejesen néz ki.
Aztán anyám elkezdett piálni, nem mintha addig nem piált volna, de ilyen néma piás lett, nézte az üveget meg ivott. Azt mondta, hogy visszajár kísérteni a fater, egyszer már meg is akarta kettyinteni, de nem hagyta magát, mert nem akar több gyereket, főleg egy szellemtől. Szerintem meg olyan részeg volt, hogy valaki ki akarta használni. A fater összes gúnyáját szétosztogatta a haverok között, aztán valamelyik beöltözött. Tuti szemét dolog a halott haver feleségét lenyomni. Mondtam neki, hogy inkább adja nekem a bőrcuccokat, de azt mondta, hogy nem bírná látni rajtam, mert annyira hasonlítunk. Kivéve a hajam.
A motor azóta is ott áll a garázsban összetörve, nem akarta megvenni senki, mert az csak bajt hoz. Halott ember motorján száguldozni nem frankó.
Anyám örökké a Jethro Tullt hallgatja, én meg ki nem állhatom a fuvolát. Gitár, dob, oszt kész. Mi faszt kell furulyázni?
A Manfred Mannt bevágtam a zaciba, ki nem állhatom azt a nyálas zenét. A Nazareth határeset, úgy gitározik a pasi, mint a szöcskefing. A Boston kórusától meg falra mászok, nyávognak, mint a libák. Fölveszik a feszes gatyát, majd szétreped a golyójuk, közben meg ki van festve a szemük, mint a kurváknak.
Előbb-utóbb bele fog pusztulni anyám a piába, úgyhogy el se kell költözni. Azért nagy lesz itt a csönd, szülők sehol, csak a gyerek a sok lemezzel. Lehet, hogy eladom a házat, aztán húzok Angliába. Bár ha a Zolival meg tudnánk csinálni a zenekart, csak hát neki gyógypedagógus az anyja, és nem bírja az életformát. Nyíregyháza után se mehetett el egy hónapig csak a fodrászhoz, le kellett vágatni a haját, hátha attól észhez tér.
Egyszer már csináltunk fölvételt, de csak kazettás magnóval, állati volt hallgatni, hogy mi játszunk rajta a Zolival, közben meg úgy szól, mint valami zenekar. Én mindig is dobolni szerettem, amikor gyerek voltam, akkor két bottal vertem a földet a focipályán, a gitárt meg a számmal utánoztam. Ebben csak az volt a rossz, hogy a lábdobot teljesen kihagytam a számításból. Amikor megvettem a szerkót, használtat, persze, akkor nem igazán tudtam mit kezdeni a lábammal. Úgy kellett gyakorolni, hogy megszokjam. Aztán kiderült, hogy azért nem megy, mert nem a konyhasámlin kéne ülnöm, mert így olyan kicsi szögben hajlik a lábam, amivel nem lehet dobolni. Akkor még egy széket is vettem, pedig nem gondoltam volna, hogy én egyszer majd székre költöm a pénzt.
Az az igazság, hogy apám nagyon jó csávó volt, büszke vagyok rá még így is, hogy nem él. Igaz, volt neki mindig csaja, ekkora dudákkal, de anyám tűrte, mert azt mondta, hogy ez a szerelem. Anyámat is koncerten ismerte meg, belehányt a táskájába, aztán a rúzzsal fölírta a falra, hogy Zsuzsa a világ közepe, és még akkor este feleségül akarta venni, de már elmúlt fél tíz.
Anyámnak is volt egy pasija, a fogatlan Lemmyre hasonlított, ekkora bőrszíja volt, azzal korbácsolta a csajokat élvezés közben. Anyám csak féltékennyé akarta tenni apámat, legalábbis ezt kiabálta a konyhában neki, hogy értsd meg, csak azért csináltam, hogy jobban szeress. De apámnak nem nagyon jöttek be ezek a női dolgok, úgyhogy bemondta, hogy elválik, és azt hiszem, akkor ígérte meg anyám, hogy mindent elnéz neki, csak maradjon. Olyan csapdát csinált anyám magának, hogy ki se látszott belőle. Ennél azért jobban ismerhette volna apámat, egy rockert nem lehet válással megfélemlíteni.
Apám tízszer nézte meg a Led Zeppelin-filmet, pedig csak hatszor vetítették. Volt olyan, hogy egy vetítés alatt háromszor is megnézte. Hogy ezt hogy csinálta, azt mondta, titok. Ő volt a csúcstartó karalábéevésben is, ha már sörivásban lenyomták. Egy helyben kilenc karalábét tudott megenni úgy, hogy nem ivott vizet. Azt mondta, hogy sörben azért nem megy neki a nyerés, mert nem tudja fölbüfögni a szénsavat, kifingani meg nem lehet. Szkanderben szeretett volna még jó lenni, csak az volt a baj, hogy ő bal kezes. Bal kézzel letett bárkit, de jobbal csak a nagyon gyengéket, úgyhogy ezt így nem lehetett eldönteni.
Egyszer meghízott pár hónapra, mert a Meat Loaf énekese is kövér volt, és hogy majd akkor mély hangja lesz. Először a napi két doboz cigivel akarta levinni a hangját, de azt nem bírta pénzzel, úgyhogy hízott-hízott, de a hangja nem változott, viszont elfogyott otthonról az összes szalonna. És akkor véletlenül börtönbe került, mert egy véres késsel ébredt az árokparton. Előző este senkit nem szúrtak meg, de a véres késből gyanút fogott a járőr, úgyhogy amíg megtalálják az áldozatot, addig lecsukták. Aztán bocsánatot kértek tőle a törvény nevében, akkor apám úgy megverte őket, hogy a lábuk se érte a földet. Nem merték följelenteni, mert végül is ők tévedtek. Hogy mibe szúrta apám a kést, azt vagy titkolta, vagy ő se tudta. De hogy ne kérdezzék tőle, azt magyarázta, hogy megtámadta egy medve, mert amikor a nyomozók átfésülték a környéket, fél kiló medveszart találtak, amit a késsel együtt lefoglaltak. Szerintem a fél kiló az elég kevés egy nagy medvétől, de ez az én véleményem.
Lehet, hogy rábeszélem anyámat, hogy menjen férjhez megint, járjon házibulikra, csak attól félek, hogy valami fiatal csávót fog összeszedni, aki meg csak kihasználja, hogy az anyám nő.
Jaj, most veszem észre, hogy nincs rajtam alsónadrág. Kikapcsolnád a mikrofont, amíg fölveszek valamit, vagy esetleg te is leveszed?
Innen idézve: Hasítás – Huszonhat író novellája a rockról. Magvető könyvkiadó, 2008.
