Rockinform: A ’70-es évek végén a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Bors Jenő és dr. Erdős Péter nevével fémjelzett időszakában Erdős kijelentette, hogy „Három éven belül Világsztárunk lesz!” Szerinted miért nem lett?
Mándoki László (Leslie Mandoki): Az általad említett két gazember miatt nem jött össze. Vegyük csak a Syrius együttes esetét. Ha az Ördög álarcosbálja című albumukat meghallgatod, meg mondjuk egy akkori Blood, Sweat & Tears lemezt, vagy Jethro Tull albumot, hallhatod, hogy akkoriban Magyarország volt a világszínvonal. Vagy éppen előtte járt. Ez a két ember eldöntötte, hogy majd ők megmondják, ki futhat be és ki nem. Nekem ezt maga Erdős mesélte el, hogy „Nem mehet ez így apukám, a Syriust megszüntetjük, jött egy felkérés az imperialistáktól, majd kiküldjük a Locomotívot, mert őket szeretjük” ...szóval ezek a „szakemberek” a nagy reménységeket, mint a Syrius, vagy akár Demjén Rózsi egyenesen kinyírták. Nem kellett volna támogatni őket, csak hagyni, hogy járják a saját útjukat. De nem! Ezek a művészek mások voltak, eredetiek, marha jók, önerőből is hatalmas karrier várt volna rájuk. Nehogy azt gondold, hogy leszólom az LGT-t, ők mindig jól levették az aktuális külföldi divatirányt. De közben hatalmas eredeti lemezek is születtek magyar zenekaroktól. Erdős kijelentette a Syrius korszakalkotó, korábban már említett lemezéről, hogy „Nem erre baszik a magyar!” Bors Jenő azzal takarózott, hogy öt csak a klasszikus zene érdekli, Erdős meg azt hajtogatta, „Tudod. én ehhez nem értek én botfülű politikus vagyok! ” Nem csoda, hogy sok zenész próbált volna inkább külföldön szerencsét, de ez csak keveseknek adatott meg.
****
A székesfehérvári jazz napok során – melyen John Surman triója is fellépett, ismerkedtem össze egy idősebb figurával, akiről hónapokkal később, már Budapesten kiderült, hogy Ráduly Mihály egyik barátja. Garai (Grósz) Tamásnak hívták és az akkori Lenin körúton lakott, a Wesselényi utca sarkánál. A lakása egyfajta átjáróház, amolyan gyülekezőhely volt. A szomszédos New York palotából újságírók, fotósok, művészek jártak hozzá, ugyanis egy elég jó, kb. 40 nagylemezből álló jazz kollekciója volt. Bárki, bármikor fölugorhatott hozzá egy kis „hallgatásra”. Nála találkoztam először Rádullyal. A ZK magnómmal voltam éppen ott, néhány jazzlemez átvétele miatt. Minden áron John Coltrane-t szerettem volna átvenni, de Garai úr azt mondta, hogy előbb meg kell ismerkednem az előzményekkel. Én erőszakoskodtam, de Ő csak nem engedett. Mutatta, hogy kiket javasol megismerésre. Ekkor lépett be Ráduly. Azt hittem, hogy a pártomat fogja, tudván, hogy nagy Coltrane rajongó. Tévedtem. Ugyanazt mondta, mint Garai. Előbb ismerjem meg az előzményeket, hogy megértsem Coltrane zenéjét a maga mélységében. Utólag igazat adtam nekik, mert John Surmanék zenéjét csak hallgattam, de abszolút nem értettem.
Ráduly visszahúzódó, csendes ember volt, talán nehezen is barátkozó, de néhány közös ismerős kapcsán Misi szóba állt velem. Sőt, amikor megtudta, hogy egy házban lakom a Szajkó-családdal, egészen kedves lett. Szajkó József neves cigányprímás volt akkoriban és szabó kisiparos édesapám varrta neki az öltönyöket. A fia, Szajkó “Buci” azonban nem akart hegedülni. Szaxofonozott és bekerült Pege Aladár kvartettjébe, de akkorra már ő is elhagyta az országot. Azt hiszem, Dániába ment. Misi és Buci jó haverok voltak.
1972. tavaszán, nyarán két élményem is volt Ráduly Mihállyal kapcsolatban. Unszolásomra egy Bercsényi-beli koncert előtt feljött hozzánk megnézni a lemezeimet. Körfolyosós házban laktunk a „nyóckerben” és szombat délután, amikor a gangon élte életét a ház lakóinak többsége, igencsak feltűnő jelenség volt Misi váll alá lelógó hajával, oldaltarisznyájával. Odabent a lakásban aztán engem ért kisebbfajta csalódás. Misi végigfutotta, pörgette nagylemezeimet, majd egyedül az Illés Nehéz az út című albuma érdekelte, mondván, kíváncsi, milyen népzenei elemeket ültetett be Szörényi Levente a zenéjébe. Azt hiszem, ez is jellemző Ráduly széleskörű zenei érdeklődésére.
(Egy szem- és fültanú emlékei)
Innen idézve: Zoltán János, Nemes Nagy Péter és Budai Ervin: Széttört álmok – A Syrius együttes története. Staen Hungária Kft., 2006.