Monte: A hosszú évek során, amit a Ramones turnézással töltött, sok érdekes emberrel is találkoztunk, a flúgos rajongóktól kezdve a rock-sztárokon át a legnagyobb hírességekig. Amikor az atlantai Agora Ballroomban játszottunk, a híres The Georgia Terrace Hotelban laktunk. Ez épp a Fox Theaterrel szemben áll, ahol egykor az Elfújta a szél bemutatóját tartották, és akkor a színészek is ugyanebben a hotelban szálltak meg. Amikor az Agorában léptünk tel, Amy Carter* is eljött megnézni a sound-checket, mert rajongott a bandáért. Először a biztonsági embere jelent meg, átvizsgálta a helyiséget, beszélt velem, aztán bevezette Amyt, hogy találkozhasson a zenekarral. Amy utána a backstage-ben beszélgetett a fiúkkal, majd végignézte a koncertet is.
Joey: Fogadok, hogy utána sokat javult a Fehér Ház lemezgyűjteményének színvonala.
Monte: Az egyik legnagyobb híresség, aki a bandával lógott, Bruce Springsteen volt. 1978-ben az Ashbury Park-beli Fast Lane-ben játszottunk, és miután elrámoltam a fiúkat a színpadra, a bárban megláttam, hogy Springsteen ott ül magában, és őket nézi. Azt vártam, hogy három vagy négy szám után távozik, mert ennyi elég neki a bandából, de ott maradt végig. A koncert után is ott volt a bárban, ezért odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy akar-e találkozni a fiúkkal a backstage-ben. Odakísértem, és Joey azt kérdezte tőle: „Hé, nem írnál nekünk egy számot?”, amit ő meg is tett.
Daniel: Másnap Bruce „Hungry Heart” címmel írt egy dalt a Ramonesnak. El is játszotta a menedzserének, John Landaunak, aki azt mondta: „Nem vagy észnél. Ez túl jó.” Ez lett Springsteen első No. 1-es kislemeze.
Monte: A Delaware állambeli Wilmingtonban játszottunk egy lepukkant klubban, a Mad Monkban, és Julia Roberts meg Kiefer Sutherland is épp a városban tartózkodtak a Flatliners** forgatásán. Épp akkor volt egy szabadnapjuk, és mivel együtt jártak, eljöttek megnézni minket.
Rick Johnson (rajongó): Épp fenn voltam az erkélyen, és lenézve megpillantottam Kiefert, ahogy ott ül az ölében egy lánnyal, aki a másik irányba néz. Odamentem, és azt mondtam: „Hello, Rick Ronson vagyok, a zenekar barátja.” Akkoriban persze még nem voltam az. Mire Kiefer azt mondta, hogy a Ramones nagy rajongója, és szívesen találkozna velük. Amikor a lány megfordult, akkor láttam, hogy ő Julia Roberts. Ez meg épp a Pretty Woman sikere előtt történt, tehát meg nem volt annyira híres. Julia azt mondta: „Én is szeretnék találkozni velük.” Megkerestem Montét, és közöltem vele, hogy Julia meg Kiefer találkozni akarnak a fiukkal, ő meg mondta, hogy vigyem hátra a backstage-be őket, mielőtt a zenekar felmenne a színpadra. Julia nagy szemekkel nézte CJ-t.
CJ: Hátrajöttek az öltözőbe, én meg készültem a fellépésre, úgyhogy ott álltam félmeztelenül. Fura helyzet volt. Kiefer megállt, hogy Johnnyval beszélgessen, Julia meg egyenesen odajött hozzám. A tetoválásaimról kérdezett, és a kezével meg is érintette őket. Én meg gondoltam, hogy „hűha”, és mondtam is nekik, hogy koncert után jöjjenek el egy közeli bárba, ahol a személyzettel tartunk egy kis levezető italozást. Mondta, hogy kicsit késni fog, mert először haza kell küldenie Kiefert. A helyzet kezdett érdekes lenni. Úgy tudtam, hogy Kiefer elég nagyivó, és arra gondoltam, hogy Julia talán attól tan, hogy a pasi majd kiüti magát, Ő meg nem akarja ápolgatni. Úgyhogy felmentünk a színpadra, és láttam is őket elöl állni az első szám, a „Durango 95” alatt, amikor egy nagydarab skinhead hátulról fejbe vágta Kiefert. Utána már csak azt láttam, hogy Julia kitámogatja őt a teremből. Gondoltam magamban: „Akkor ugrott a ma esti találkozásunk.”
* Amy Carter: Jimmy Carter, egykori amerikai elnök lánya
** Magyarországon Egyenesen át címmel mutatták be
Innen idézve: Monte A. Melnick és Frank Meyes: Ramones – 22 év, 2263 koncert és mindaz, ami közben történt. Eredeti cím: On The Road With The Ramones. Fordította: Bajtai Barangó Zoltán. Cartaphilus Könyvkiadó, 2011.