Hát nem jobb a zikkájlozó Maci Lacival buliba csalogatni vagy a Madár Eskövői Partyjára kutyás képpel felhívni a figyelmet, mint a Tomcat polóboltjából csent, rafinált képrejtvénnyel Szálasi Ferenc nemzetvezetőre utalni vagy egy borongós képpel az emlékkoncertjére toborozni?! Ugyanez áll a Ian Stuart Donaldson, a Blood & Honour mozgalom megalapítója felé való sokadik fejbólintásra is: az egyik minket valami amphetaminzabáló, szadeszes multikulti technoünnepélyre emlékeztet, a másik meg mintha az ilyen össznépi, agyelhagyó mulatságok már agyelhagyott felvigyázóinak éves gyűléséhez igyekezne kedvet keríteni.
Erről, erről meg erről meg már tényleg nem tudjuk hogy mit gondoljon a blogunk legénysége. Érteni véljük, hogy a Blue Hellbe járni valami kiválasztottság-élményt jelent, mert a Fényes Adolf utcában található, ez azonban nem jelethet mentséget arra, hogy az életet jóval derűsebben is fel lehet fogni, mintsem hogy egy végtelenített Don-kanyar vagy egy sztálingrádi csata volna.
Vegyetek példát a twee popperekről. Stréber kinézetű, elvarázsolt tekintetű, szentimentális kis köcsögök, akiknek már a spanglifüst és a Che Guevara-póló is túl lázadó. Mégis igazuk van. Beköszöntött a tavasz, pupákok, hagyni kell egy kicsit nőni a sérót, aztán indulás csajozni!