Arturo Vega [Festőművész. Nála lakott Joey és Dee Dee Ramone 1975 és 1977 között. A Ramones fővilágosítója, lemezborítóinak tervezője és pólókészítője.]: Minél többet foglalkoztam a szvasztikás festményeimmel, igazából annál többre tartottam őket, annál jobban tetszettek, és rájöttem, hogy micsoda erő van bennük. És annál többre tartottam őket művészi szempontból. A fluoreszkáló színek nem látszanak túl természetesnek, habár nagyon is léteznek a természetben: akad néhány hal és néhány madár, ami fluoreszkál, de számomra a színek az ember alkotta őrületet jelképezték. Úgy értem, ha folyvást fluoreszkáló színeket nézel, megvakulsz, igazából tönkrevágják a látásodat. Aztán amikor a nácizmust fluoreszkáló színekkel elegyíted, az még inkább ember alkotta őrület.
Mindig is azt gondoltam, hogy a gonosz felett csak úgy lehet győzedelmeskedni, ha szeretkezik vele az ember. A kedvenc álmomban mindig szembesülők az ördöggel. Meztelen vagyok, és megjelenik az ördög, aki szépséges kék. Úgy néz ki, mint egy próbababa, úgy néz ki, mint egy robot. Természetesen semmi ruha nincs rajta, kék és ragyogó. Hangokat hallok, melyek azt mondják: „Ez ő! Ez ő!” Én meg erre: „Oké!”
Szóval eljön, szembenéz velem, én ránézek, és egy kicsit magasabb nálam, nem sokkal, de egy kicsit magasabb, és ezt mondom: „Kedvellek.” Mire ő: „Én is kedvellek téged.”
De aztán elkezd ütlegelni, durr, durr, durr, én lent vagyok a földön, és akkor hirtelen kisbabává válik, olyan pár hónapos babává, és akkor megdugom, haha. És miközben dugom, mozgatja a kezét, úgy mozgatja, mint egy magatehetetlen kisbaba.
Szóval mindig is úgy gondoltam, hogy a gonosz felett akkor tud győzedelmeskedni az ember, ha szeretkezik vele. Ezt meg kell értened.
De az is tetszett, ahogy az emberek a szvasztikafestményekre reagáltak – ki voltak akadva. A festmények leleplezik a zsebnácikat, tudod? Kihozzák belőled a nácit, ha zsebnáci vagy, mert azok az emberek fognak felháborodni, akiknek van valami rejtegetnivalójuk. Mindig azok viselkednek annyira védekezően, akik zsebfasiszták. Ezért olyan szépek a festmények – leleplezik az embert.
Innen idézve: Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me – A punkzene cenzúrázatlan története (Cartaphilus Könyvkiadó, 2009., fordította: Tomori Gábor)