Míg a rockzene aranykorában minden hónapban történt valami rocktörténeti jelentőségű esemény, addig a kétezres években már nemhogy a hónapokra nem emlékszik senki, de az éveket is keverjük. Nem a hatvanas években „állt meg az idő”, hanem kétezer után. Fontos, hogy az Én szeretlek téged 2002-es-e, vagy a Turisták bárhol 2004-es vagy 2003-as? Talán nem fontos. Fontos-e, hogy a P. Mobilból mikor vált ki Vikidál? Mindenki tudja, hogy 1979. május 1-jén volt a búcsúbulija, ahogy a Piramis 1979. szeptember 23-án adta a legendás A nagy buli című koncertjét. De azt is tudjuk, mikor oszlott fel az Illés vagy a klasszikus Edda, de azt nem, hogy a Szigeten melyik évben lépett fel az Oasis. Tíz Oasis-rajongóból öt eltévesztette. Ahogy azt is eltéveszti szinte mindenki, hogy mikor volt a Tankcsapda kisstadionbeli koncertje. Számít, hogy mikor alakult a Kiscsillag? Számít. 2005-ben. Számít, hogy mikor jelent meg a Kockacukor című számuk? Már a miheztartás végett is. Egyébként 2006-ban.
Egyes ortodox Kispál-rajongók szerint a Kiscsillagot csak addig lehet elviselni, amíg az ütve fúró zaját a lakótelepi szomszédból – kb. három percig. Nos, a Kiscsillag pont ilyen hosszú dalokat ír, olyanokat, melyekbe beleremeg az aljzatbeton, és a Kispál-rajongóknak kilazulnak az amalgám tömések a fogaikból. A lehetséges drámai következmények latolgatása – élettárs elköltözése, házi kiskedvencek öngyilkossága – utána gondoljuk meg, milyen hangerőn és milyen napszakban hallgatjuk a Kiscsillagot. Na jó, ez csak a Kispál relációjában igaz, csak a Kispál és a Borzhoz képest nyers és agresszív a zenekar. Egyébként szelídek a srácok, mint aratáskor a búzatáblában eltévedt őzikék.
Innen idézve: Poós Zoltán: Táskarádió: 50 év, ötven magyar sláger. Rózsavölgyi és Társa, 2010.