Alternatív (vagy alter) zene: A szavaknak vannak jelentésük-jelentéseik. Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótárában „vagylagos, kétféle lehetőséget felvető v. megengedő (kérdés, indítvány, terv)” föloldással bír ez a szó. A könnyűzenében a rendszerváltás előtt ez jelölte a nem a fősodorba tartozó zenekarokat, akiket a hivatalos kultúrpolitika nemcsak hogy nem tűrt el, de minden eszközzel tiltott is. Valamihez képest alternatívát jelentett. Manapság, húsz évvel a rendszerváltás után, az internet, a torrent oldalak (csak múlt éjszaka 7 album jött le), a fájlcserélők, a zenei blogok, közelebbről pedig a Petőfi Rádió korában – mikor minden néhány kattintással elérhető – főleg kínos alternatív zenét emlegetni, esetleg csak úgy, hogy „ezt egykor alternatív zenének nevezték.”
A hangszercsiholók részéről ugyancsak szánandó önáltatás azzal érvelni magunk mellett és azon frusztrálni magunkat, hogy mert a fősodor, az overground (sic!) meg a tévés és rádiós szerkesztők igénytelensége, a menthetetlenül a messzi múltban ragadt kulturális döntnökök és dirigensek felületes és minden szinten igénytelenséget sugalló hozzáállása stb. Do It Yourself, ahogy a punkok meg a lo-fi barkácsbrigádok mondták/mondják és örülj annak, amin a haverokkal együtt örültök, hogy mennyire kurva jó lett – a többi meddő és okoskodó címkézés.
Underground zene: Az A. E. Bizottság egy verselményében vallja meg ironikusan, hogy neki csak az undorgrund kell. A legkomikusabb, amikor mondjuk a világhíres Nouvelle Vague-os csávó lenyilatkozza magáról, hogy ő valójában még mindig underground arc. Vagy amikor a magyarok némelyike magyarázkodik így kislányos zavarában. Rajtuk kívül ezzel a szóval mentegetik, álltatják magukat azok is, akik nem értek el semmit e téren. Szemükben az igazi ándögránd arc az, aki otthon összelegózza a PC-n a zeneszerkesztőjével a zenéit, majd nem mutatja meg senkinek. Aki miután kiírta magának egy (azaz 1) CD-re a track-jeit, újraformattálja a vinyót, aztán fölveszi a „MEG NEM ÉRTETT MŰVÉSZ” feliratú pólóját és elássa az udvarban tokostól a lemezt. Végül öngyilkos lesz.
Gépzene: Úgy 16 éve hallottuk utoljára ezt az erősen degradáló kifejezést, ami abból indult ki, hogy az a zene, amit mesterséges úton, szintetizátorok és egyéb gombokkal, kallantyúkkal meg hasonló hanghordozós ízéket lejátszó kütyükkel „csinálnak”, az lélektelen, az műanyag – az nemzene. Hát akkor mi? – vetődik fel a kérdés. – Talán biozene? Ki kell ábrándítanunk az ilyesmikre önáltatón magukhoz nyúlókat: a réten és a főtéri szökőkút mellett pöngetős és lálálázós hippik kivételével mindenki 0-kat és 1-eseket hallgat zene címén. Igaz, nem feltétlenül ugyanabban a sorrendben.
Igényes zene: Hallott bárki is a blogunkon kívül bárkitől is olyat, hogy ő igénytelen zenét hallgatna? Na ugye. Lovasi András (vagy valaki más) írta be ebbe a fórumba erről szólván, hogy „nekem erről a szóról egy olyan prostituált jut eszembe, aki dugás előtt is meg utána is hisztizik. A Badának meg az Emerszonlékendpalmer.” A még mindig emberkedőn nyakaskodók meg kattintsanak ide és szörnyülködjenek el, mennyi hamubasült idiótaságot hordtak össze klaviatúraközelbe került embertársaink e kifejezést emlegetve. Ugye, hogy ugye.
