Pár hét és itt van a VOLT Fesztivál. Ennek örömére elővettem az ilyen nevű, plakátnagyságú zenei, vagy ahogy ők nevezik magukat, protest és kultúra magazint, egészen pontosan az 1995. januári számot. Az alábbi, ma már viccesnek ható szituáció az Est.hu-tól a teljes gárdával mostanában lapátra tett, de reméljük, hamarosan új helyen, újra a régi vehemenciával könnyűzenei újságírásnak látó Déri Zsolttal esett meg.
VOLT: Mit gondolsz, milyen típusú koncerteket fogsz adni 10-15 év múlva, amikor már nem tudod ezt a fajta őrjöngős-ugrálós show-t nyújtani? Nehéz téged úgy elképzelni, mint egy ülve pengető öreg bluesmant…
Iggy Pop: Azt hiszem, aki ilyesmit kérdez, az egy szaros kis seggfej újságíró, aki arra sem méltó, hogy szóba álljanak vele, úgyhogy nem is válaszolok. Ez egy faszfej kérdése. Szégyellhetnéd magad, hogy ilyen fasz vagy, de bizonyára ezért foglalkozol azzal, amivel. Talán másfajta magatartást kellene felvenned, és inkább valami értelmeset csinálnod az életben, ahelyett, hogy olyanokat szekírozol, akik tényleg csinálnak valamit.
Puff neki, gúnyt érzett ott, ahol csak rajongói aggódás volt, hiába a sűrű nemúgygondoltamozások, a megelőlegzett bizalom odavan!
[…]
Iggy Pop lassan belénk fárad, a sajtótájékoztató véget ér. Autogramosztás. Még kezébe nyomok egy halom újságot. Távoztában visszaszól: „Aztán majd látogass meg öreg napjaimban.”
