a kecske mondja azt hogy mekk
a sár csapjon fel a bokádig
minden tegye a maga dolgát
a hegy ne menjen mohamedhez
a vakok fülüket hegyezzék
a hivatalnokok a zabot
mindenki azt hisz amit akar
még az űrhajós is hihet istenben
mi SOM LAJOSban hiszünk
és pukkadásig ordítozunk
hogy a lelki aggok megőrüljenek
és nőjön túróból cseppkő a fejükben
SOM LAJOS mondhatná azt is hogy mekk
mi akkor is hinnénk
a zene feltámadásában
és vállunkon visszük ki a partra
ott fuldokol ötszázötvenöt
diplomás kufár
SOM LAJOS JÁRJ A VÍZEN
Tisztelt Szerkesztő elvtárs!
Kérném mellékelt verseim közlését. Indokaim:
1. Versek. Ez ma nagy dolog.
2. Munkás-paraszt származásom garantált és egy kisdobos próbán én gyűjtöttem a legtöbb vadgesztenyét.
3. A Mayer Jenő-díj még nem jogosít fel a hallgatásra.
Kérném mellékelt verseimet ne közölje. Indokaim:
1. Az Ön várható indokai, hogy miért nem közli.
2. Befolyásos pártfogómnak csak 1980-ra jelezték vissza a telefonját, így sajnos nem tud odaszólni.
3. Többeknek heveny intellektuális megrendülést okozna.
Elnézést kérek a talán túl könnyedre sikerült bevezetőért, melynek célja pusztán az ön (Ön) jóindulatának elnyerése. Nagyon kérem ne biztasson humoreszkek írására és ne fejtse ki, hogy Magyarországnak inkább van szüksége jó pedagógusokra, mint 150 000 fűrészporral kitömött és légkondicionált költőre, és én ne szaporítsam az utóbbiak számát, mert úgyis minden hiába… Vegye e sorokat a megértő kritikus nélkül bolyongó őrült Lear király végső sikolyának egy kiskocsma pultja mögül. Miután vagy hívemé vált verseim elolvasásával együtt vagy végképp lemondott rólam: zárom soraimat. Mi itt vidéken annyi mindent hallunk a fővárosi szerkesztők lojalitásáról (ld. ex catedra, a priori vélemények), hogy annak idején napkorongként fogja öreg napjaimat bearanyozni a reménység, hogy jöhet még válasz.
Tisztelettel: Till Attila
Innen idézve: Som Lajos: Piramis-vádirat. Kacsa könyvek, 1989.