Amikor elkészült a „Rocket Queen” [az Appetite For Destruction c. 1987-es lemez utolsó dala] kevert változata, Axl Rose úgy érezte, hogy az átvezetésbe kell valami, egy olyan elem, ami jobban kihangsúlyozza a drámát. Azt javasolta, hogy Adrianna Smith, aki aznap ott volt velünk, dugjon egyet vele a stúdióban, vegyünk fel a sikongását, és keverjük be a szünet fölé. Egész nap vedeltük a Jacket, ezért semmi kivetnivalót nem találtunk az ötletben. Nekem tetszett; tapasztalatból tudtam, milyen Adrianna hangja – az előző három éjszakát miatta töltöttem ébren. Szóval gyújtottunk pár gyertyát a hangulatteremtés kedvéért, aztán Axl meg a lány bevonultak a stúdiószobába, lefeküdtek a padóra, a dobemelvény mellé, mi meg rögzítettük Adrianna hiteles nyögései, sikoltozását. Élvezzétek ti is, ott van a végső változatban. Ez a kis betét nagyon sokat elárult rólunk; elképzelni sem tudtam jobb dalt az album végére, és nem is találhattunk volna ki jobb módszert arra, hogy megmutassuk a rajongóunknak, milyen életet éltünk akkoriban.
(Idézet innen: Slash with Anthony Bozza: Slash, Cartaphilus Könyvkiadó, 2008., Szántai Zsolt fordítása)
