None too fragile. Ez a Cartaphilus Könyvkiadónál még tavaly megjelent könyv eredeti címe. Martin Clarke írta a Pearl Jam & Eddie Vedder nevében. Tomori Gábor magyarította, a fordítást Pritz Péter vetette össze az eredetivel és dolgozta át.
Valami figyelemreméltó dolog zajlott Seattle-ben. A világ zenei sajtója az új „Seattle-i hangzásról” értekezett, és egyre nagyobb figyelem övezte az északnyugati zenekarokat, különösen a Nirvanát. Hirtelen a Sub Pop lett a világ legmenőbb lemezcége, és az összes nagyobb cég tehetségkutatói rendszeresen, bejelentés nélkül fel-felbukkant a seattle-i klubokban. A Nirvana soron következő albumához, a Nevermindhoz fűződő remények, valamint a térségből vagy környékéről származó előadók megjelenése felkorbácsolta az érdeklődést. A Soundgarden hatalmas sikert aratott a Superunknownon megjelent, erősen rock-alapú anyagával, és egyre inkább jegyezték az olyan bandákat is, mint az Alice In Chains és a még inkább underground Tad, illetve Mudhoney. Nem telt sok időbe, és az összes „lúzernek” nevezett kölyök szerzett magának egy pár katonai bakancsot, kockás favágóinget, megnövesztette a haját, a Nirvana kevéssé ismert első albumával, a Bleachcsel indultak el otthonról mindennap, és azzal dicsekedtek, hogy nekik már a megjelenése napja óta megvan a lemez. Kurt Cobain és a Nirvana kétségkívül e mozgalom spirituális vezetői voltak, de a Pearl Jam megjelenése nem sokkal később nagy kihívást jelentett számukra. Miután a média és a lemezcégek minden seattle-i megmozdulásra ráröpültek, megszületett a „grunge” kifejezés, és az elkövetkező két évben elterjedt az egész világban.
****
A virágzó seattle-i szcéna egy másik érdekes fejleménye a Facérok (Singles) című film volt, amelyet Cameron Crowe rendezett, s amelyben a Pearl Jam, valamint az Alice In Chains és a Soundgarden tagjai is feltűntek. Crowe nagy rajongója volt a Green Rivernek [a Pearl Jam előzményének] és a Soundgardennek, és amikor először felvetődött benne a film ötlete, egy este mesélt róla [a ritmusgitáros Stone] Gossardnak és [a basszusgitáros Jeff] Amentnek. Crowe elgondolása az volt, hogy bemutatná egy fiktív seattle-i underground együttes, a Citizen Dick életét, és azt, ami körülöttük zajlik. Az énekest alakító Matt Dillon személyében Crowe megtalálta a nagynevű színészt, de érdekes módon a basszusgitáros szerepét Amentre, a gitárosét Gossardra, a dobosét pedig Eddie Vedderre [a Pearl Jam énekesére] osztotta. Az a szóbeszéd járta, hogy Dillon nőfaló és önző karakteréhez Ament szolgált mintaként, de Ament erről a következőt nyilatkozta a Seattle Timesnak: „A karakter annyiban épül rám, hogy ugyanazt csinálja, amivel én is foglalkoztam anno: egy kávézóban dolgozik, pólókat nyomtat, borítókat, szórólapokat tervez a zenekarnak, ilyesmi. De a karakter szerelmi életét már nem rólam mintázták, az nem én vagyok.” A Facérok lényegében a grunge-nemzedék Szombat esti láza volt, egész sereg, mára híres rocker szerepelt benne, illetve jelent meg zenekarostul élőben, például a Soundgarden és az Alice In Chains is. Szükségtelen hozzátenni, hogy a film kasszasiker lett.