[Az eredeti dobos, Dave Abbruzzese helyére érkező Dave] Irons néhány nappal korábban [1995. január 8-án] debütált a Pearl Jam által Sel-Pollution Radiónak nevezett vállalkozás keretében. Megint csak Eddie [Vedder, a PJ-énekes] ötlete volt az, hogy vezető alternatív zenekarok szerepeljenek a saját kalózrádiójukban, mely Eddie meglehetősen rozoga házából sugárzott. A kissé bizarr közegben azzal kezdődött a négy és fél órás műsor, hogy Eddie megütögette a mikrofont, és megkérdezte, adásban van-e. Aztán egy egész sereg nagynevű előadót szólítottak – olyan volt, mint egy seattle-i osztálytalálkozó. A Pearl Jam, a Soundgarden, a Mudhoney, a Fastbacks és a Mad Season (a Pearl Jam-es Mike McCready és az Alice In Chain-es Layne Staley projektje) élő fellépése mellett a Nirvana egykori basszusgitárosa, Krist Novoselic szerepelt egy spoken word előadással, illetve előzetesek hangzottak el az egykori Nirvana-dobos, Dave Grohl zenekara, a Foo Fighters új albumáról.
Az együttesek a hálószobában „léptek fel”, a DJ-pultot pedig odakint, egy lakókocsiban helyezték el. Eddie időnként azon kapta magát, hogy kénytelene keresztülszaladni a hálószobáján, ki a keverőpulthoz. A zenekar fizette a sugárzási időt (háromszázötven dollárt óránként), valamint a szükséges felszerelést, és lehetővé tették, hogy bármelyik rádióállomás, amelyik közvetíteni akarja a műsort, közvetíthesse. Hatvan állomás jelentkezett. Krist Novoselic így mesélte el a Rolling Stone-nak, milyen jól érezte magát: „Mindenki boldognak és egészségesnek tűnik ma este. Olyan ez, mintha egy kommunában lennénk. Fantasztikus!” Matt Cameron a Soundgardenből még lelkesebben fogalmazott: „Minden héten kéne egy ilyet csinálni!” És így is történt: a Self-Pollution Radio további adásokat sugárzott, melyeket az Epic mind pénzügyileg, mind elvben támogatott, mondván: ha már a Pearl Jam nem ad ki videókat, promóciónak ez is jól jön.
Innen idézve: Martin Clarke: Pearl Jam (eredeti cím: Pearl Jam & Eddie Vedder – None too fragile) (Fordította: Tomori Gábor, a fordítást az eredetivel egybevetette és átdolgozta: Pritz Péter). Cartaphilus Könyvkiadó, 2009.
