Dante Isteni színjátékának angol címe (Divine Comedy) adta meg a végső lökést a színházi embereknek és a színházi előadások körül sertepertélő, nép- és reneszánsz muzsikát játszó zenészeknek a versmegzenésítésekhez. Mondhatni, a név megtalálása szilárdította koncepcióvá az addigi kusza ötlethalmazt.
A 2004-es Pécsi Országos Színházi Találkozón alakult, több különböző felállásban is működő társulat két beszélő néven vált ismertté. Míg a Zsivány komédia magyar betyárokról, akasztófavirágokról (Sobri Jóska, Dózsa György stb.) és kitalált népi hősökről (Toldi Miklós, János vitéz etc.) költött versekből szemezget, addig a Dívány komédia a magyar irodalom pajzán, nem ritkán pornográf klasszikusaival (Villon-átköltések, Psyche stb.) örvendezteti meg a felnőtt közönséget.
A legnagyobb népszerűségnek örvendő, kis színdarabként előadott daluk a Toldi szerelmének „vaskosan” érzéki átköltése. Közel húsz perc a terjedelme, és már szinte minden magyarországi történelmi fesztiválon felcsendült a késő esti órákban. A nagy érdeklődésre tekintettel gyakran kell miatta pótelőadást tartani. Borissza hangon gyakran hallani szerte az országban, hogy: „Rikácsol a delnő: Faszt nekem, garázdák, ami a seggembe durván szánt barázdát!”
