PAUL: A „Why Don’t We Do It In The Road” alapötlete egy Rishikesh-ben [Indiában] látott élményem alapján jött elő. Ahogy a lapos háztetőn meditáltunk, figyelmes lettem egy csapat majomra. A dzsungel felé tartottak, amikor az egyik hím odapattant az egyik nőstény mögé, és alávágott – ahogy mifelénk fent északon mondják. Két-három másodpercig sem tartott az aktus, már le is ugrott róla, és ártatlan pofával körbenézett, mintha azt mondta volna, hogy „nem is én voltam”, a nőstény meg nagy szemérmesen, mintha csak álmodta volna az egészet, csendben odébb sompolygott. Én meg azt gondoltam: a szentségit, ezek aztán nem cifrázzák. Végül is az egész teremtés nem egyéb, mint hogy az egyik majom egy adott pillanatban bever a másiknak egyet, aztán a következő pillanatban bever a másiknak egyet, aztán a következő pillanatban az egyik megy jobbra, a másik meg balra, mintha mi sem történt volna. Az ösztön hajtja őket. Ilyen egyszerű. Nekünk mennyi nyűgünk van vele, ezeknek a szaros majmoknak meg semmi. Szóval valami ilyesmi motoszkált a fejemben. Akár mi is dughatnánk az, vagy szarhatnánk az utcán is. A „Why Don’t We Do It In The Road” durván valami ilyesmire vonatkozhatott. Persze kézenfekvő a válasz, hogy civilizált lények nem tehetnek ilyesmit, de a dal legalább a kérdés felvetéséig eljutott. A „Why Don’t We Do It In The Road” primitív felvetése annak a problémának, hogy valójában tudunk-e mit kezdeni a szerelemmel vagy a szabadsággal. Szeretem ezt a számot; annyira szörnyű, hogy már jó.
John [Lennon] ezt a számot tekintette Paul egyik legjobb dalának, és szabályosan megsértődött, hogy nem működhetett közre a dal írásában.
Innen idézve: Barry Miles/ Paul McCartney: Many Years from Now. Fordította: Lénárt Levente. A fordítást ellenőrizte és szerkesztette: Bajtai Zoltán. Cartaphilus Könyvkiadó, 2009.
