Marton László Távolodó: Szécsi Pál. Mielőtt még hallottam volna ezt a számot, már híre ment, hogy tökre elborultak, van egy szám, aminek az a címe, hogy Szécsi Pál. Aztán megismertem, és hál’ Isten, semmi hülye poén. Ez az ember öngyilkos lett. Mint Kurt Cobain. Volt nektek Szécsi Pál-os élményetek gyerekkorotokban?

Lovasi: csak annyi, hogy anyu hallgatta a konyhában. Volt egy Szécsi Pál-lemezünk, a Violák.

MLT: Hogy került most elő?

Lovasi: Régóta tart nálunk, hogy az úgynevezett romantikus számokhoz vonzódunk, legalábbis én. Pécsen koncerteket szerveztünk a Hard Rák Café nevű helyen, nem kerül sok fáradtságomba, felhívnak zenekarok, aztán beírom. Utána meg tánczene van. Egyszer elkezdték a Szécsi Pált cikiből játszani, és félelmetes volt a reakció, hogy táncoltak a fiatalok, és nevettek, hogy jaj, de ciki, de azért jó. Bekeveredtek ötven körüli emberek is, keringőztek, és meglepődtek, hogy ez egy ilyen hely. Aztán együtt szilvesztereztem képzőművészekkel, végig a Szécsi Pál ment, és nagyon tetszett nekem. A Hajdúval akkor találtuk ki, hogy csinálni kéne valamit, amiben szerepel Szécsi Pál. három hét alatt elkészült a darab, volt egy fesztivál a Pécsi Kisszínházban, annak a keretében ment le, ők adták a pénzt a díszletekre. Valami ilyen szokásos Világvége vagy Parttalanság vagy ilyesmi fesztivál. Elég erős átfedések vannak a lemez illetve a Pécsi szál és a darab között.

MLT: Mennyire tudsz te most Szécsi Pállal azonosulni?

Lovasi: Én a zenéjével tudok azonosulni, szeretem a Szécsi Pál számokat. A kedvencem Gedeon Bácsi, aztán van még egy nagyon szép szám, hogy Hányszor bolyongtunk, édesem. Ezek szép zenék. A darab pedig arról szólt, hogy Steven Spielberg egy Szécsi Pál-klipet rendez, és hát mivel Szécsi Pál meghalt, keres egy mérnököt, aki elő tud állítani egy olyan gépet, mi képes imitálni Szécsi Pál hatását. Szükség volt egy nőre is, mert kellett valami médium a dologhoz, ezért csinált egy női gépet is. Megy a forgatás, de Spielbergnek nem tetszik ahogy Szécsi Pál meghalt, azt akarja, hogy inkább úgy haljon meg, mint James Dean, rohanjon neki egy sziklának. Közben összevesztenek, mert a női gép beleszeret Spielbergbe. Aztán nekirohannak a sziklafalnak, és ezt fel is veszik, de amikor összevágják a képet, akkor látják, hogy a Szécsi Pál-gép kivette a lány hátából a floppyját, és megette, mielőtt a szikláknak rohantak, és így tulajdonképpen magáévá tette. Ez a darab, nem tudom, mennyire érthető.

Kispál: Hát mindenesetre az az erénye megvolt, hogy csak húsz percig tartott. Én nem láttam, de az előződarabjukban részt vettem. Szóval ez a modern művészet nekem… én még ott Shakespeare környékén próbálom magam összeszedegetni, van még négyszáz évem, hogy utolérjem a srácokat.

MLT: A Szécsi Pál és a Szécsi Pál az így rímel egymásra…

Lovasi: Az volt a darab címe, hogy Pécsi szál. Azt akartam, hogy a lemeznek is ez legyen. Elkészült hozzá a borítóterv, egy csávó ült a kádban, úgy, mint Marat halála című festményen, de nem egy levelet tartott hanem egy képeslapot, amin a pécsi tévétorony látható. Ás így meg volt halva, virágok borították az egész fürdőszobát, és a testét is. Elsőre olyan hatást keltett, mint egy oszló tetem, elementárisan beteg hatása volt, de azért lehetett látni, hogy gyönyörű, giccses virágok ezek, nagyon jó volt. Ez is egy olyan eset volt min összevesztünk a PolyGrammal, túl artisztikusnak tartották. Erre levettük a fejéről a virágokat, de úgy meg nekem tetszett, ilyeneken ment az izmozás, az egésztől elment a kedvem, és akkor mondta az András, hogy van egy másik koncepció, s akkor csináltuk meg így.

Innen idézve: Marton László Távolodó: Pécsi Szál. Kispál-könyv. Wanted könyvek, 1997.

Köszönet Vixtonnak a könyvért! Ha úgy adódik, tán még vissza is adom! ;)