A beat legfontosabb vonzereje, hogy vad, anarchisztikus érzékisége és a hozzákapcsolódó zenehallgatási módok szertartásjellege azokat a fiatalokat feltételezi maga köré, akik elégedetlenek a munkamegosztásban elfoglalt helyükkel.
****
Ez a műfaj feltételez egy bizonyos primitív fogalmazásmódot, közérthető, populáris világképet – „heroikus” válaszként az egyre bonyolultabb, áttekinthetetlenebb jelenkor „kihívására”.
****
Az ezúttal ingyen fellépő zenekarok ösztönösen felejtik el a szórakoztatóipar – hétköznapjaik – valamennyi kellékét. Ebben a felszabadult levegőjű, zsibongó, ujjongó levegőben nevetségesek is lennének velük, így csak újból a zenei hatásokra építhetnek. Egyszer egy évben a megújulás, a tavaszünnep ősi ereje régi-új arcukat, hangjukat varázsolja vissza. A megmerevedett, gépszerű figurák maszkja alól föllebbentik az elidegenedés növekvő árnyékából örökösen napfényre vágyó, az életet evilágian teljesen megélni törekvő ember ifjúság-szép arcát.
Zárjuk a beat csodálatos misztériuma kiürülésének történetét ezzel a szép látvánnyal.
(Valóság, 1978/6.)
****
Szétszóródtunk
Egyik erre, másik arra
Szétszóródtunk…
Ki Párizsba, másik Svájcba
Aztán jutott néhány közülük Amerikába
Széjjelmásztunk.
Ki helyben maradt: széjjelment az is
S kiderült, nem voltunk ragály
Mert szétszóródtunk
Egyik erre, másik arra
Szétszóródtunk
Egyik maradt kérlelhetetlen 68-as
68-as prágai, párizsi
Egyik sonka, másik szalámi
Amiből kedvére zabálhat az idő
S kiderült, hogy nem voltunk ragály
Szétszóródtunk
Egyik erre, másik arra
Szétszóródtunk
Undergroundra, baloldalra
Meg funkcióra
Mert az még jobb, ha ő van funkcióban, mint ha más van
Jobb egy kissé
Egyenértéktelen, egyenértéktelen
Választások szórtak minket szét
És kiderült, nem voltunk ragály
(Bereményi Géza-Cseh Tamás)
Innen idézve: Kőbányai János: Beatünnep után. Gondolat Könyvkiadó, 1986.
