RONNIE CUTRONE: Nagyon odavoltam Jim Morrisonért, de Jimmel kocsmázni nem volt kellemes. Nagyjából egy évig minden este vele lógtam, a bárban Jim nekitámaszkodott a pultnak, rendelt nyolc vodka-narancsot, lerakott a pultra hat Tuinalt, megivott két-három vodka-narancsot, aztán rájött a vizelhetnék, de nem akart ott hagyni a pulton öt-hat teli poharat, ezért elővette a farkát, és ott helyben hugyozott, erre odajött valami lány, leszopta, aztán Jim végzett a maradék italaival, benyomta a maradék Tuinalt, aztán bepisilt, végül Eric Emerson meg én hazavittük.
RAY MANZAREK: Jim egy sámán volt.
DANNY FIELDS: Jim Morrison egy durung volt, egy goromba, rosszindulatú seggfej. Elvittem őt a Max’s-be, és förtelmesen viselkedett, egy fasz volt. Költőnek meg dilettáns. Legyalázta a rock and roll irodalmi színvonalát. Sekélyes, ócska hablatyolás az egész. Talán egy-két jó költői kép, semmi több.
Patti Smith viszont költő volt. Szerintem ő az irodalom rangjára emelte a rock and rollt. Bob Dylan szintén. Morrison írásait nem tartom költészetnek. Humbug a javából, ócska hablaty. Ámítás hülyegyerekeknek. Csak a tinik vették be ezt a süketelést. Tock and roll a tizenhárom éveseknek. Na jó: tizennégy.
Morrison emberi varázsa és nagysága azonban jócskán meghaladta költői tehetségét. A lénye erősebb, szexibb volt, mint a költészete. Előadónak titokzatos, sokoldalú, bonyolult és karizmatikus volt. Nem véletlenül szerettek bele olyan nők, mint Nico és Gloria Stavers, a 16 magazin szerkesztője, bizonyára nem a fölényeskedő férfi gorombasága tett rájuk olyan nagy hatást. A költészete pedig végképp nem. Biztos vagyok benne, hogy nem a költészetével hatott rájuk. Nagy farka volt. Ez a magyarázat.
GERARD MALANGA: A Nyolcadik utcán sétálva hallottam, amint két lány összesúg mögöttem: „Nem Jim Morrison ez?” Haha. Kedvem lett volna azt mondani: „Nem, az én állam valamivel szögletesebb.” Olyan jelentéktelennel éreztem magam egy pillanatra, de igazából nagy ívben beleszartam.
DANNY FIELDS: Az igazi rocksztár voltaképp még gyerek. Hogyan is ne rontaná el mindaz, amiben része van? A legtöbb rocksztárral valójában elég mostoha a sors: züllés, mindenféle csetepaté, kiszipolyozás és romlás vár.
És mi történik, ha elhízik az ember, mint Jim Morrison? Akkor már ne néz ki jól azokban a ruhákban.
Jim Morrison 1966 telén járt itt először, s akkor még tényleg jól festett. Még akkor is csodásan nézett ki, amikor 1967-ben megjelent az első albumuk. Akkor volt a legjobb formájában. Nagyjából egy évvel később tinibálvánnyá vált, és egyre több felesleget szedett fel magára. Szerencsétlenségére olyan alkat volt, aki az arcára kezd el hízni, így a szemei, amelyek egyébként nem voltak túl szépek, eltűntek.
Aztán szakállat növesztett, lomha, kövér, részeges alak lett.
Szóval én arra gondoltam, hogy hozzanak nekem egy másikat. Hozzák nekem el tálcán a fejét. Hozzanak nekem egy újat.
Innen idézve: Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me – A punkzene cenzúrázatlan története (Cartaphilus Könyvkiadó, 2009., fordította: Tomori Gábor)