Izgalmas sztori abból az időből az is, amikor Chicagóban megismerked-tünk Frank Zappával. Egy koncertet adtunk ott, és kiderült, hogy ugyanabban a hotelban szálltak meg, ahol mi. Mind őt kerestük, különösen Geezer [Terence Buttler, a Black Sabbath basszerosa], aki teljesen odavolt érte. Akkor jelent meg Zappa négycsatornás technikával rögzített lemeze, az Apostrophe (’), ezen volt a „Don’ Eat The Yellow Snow”. Kibaszott nagy klasszikus.
Végül összefutottunk vele és a zenekarával, és együtt lógtunk velük a bárban. Másnap valaki szólt, hogy Frank azt akarja, menjünk el a partijára, amit aznap este tartott a függetlenség napja alkalmából a sarki étteremben.
Alig bírtuk kivárni.
Eljött a nyolc óra, és elindultunk, hogy találkozzunk Frankkel. Amikor megérkeztünk az étterembe, egy nagy asztalnál ült a zenekara körében. Bemutatkoztunk mindenkinek, és elkezdtünk inni. Nagyon furcsa volt, mert a zenekar tagjai sorban odajöttek hozzám, és megkérdezték, hogy: „Van egy kis kokód? Ne mondd el Franknek, hogy kérdeztük. Ő tiszta. Utálja a drogokat. De van nálad egy kevés? Csak egy szippantás, hogy fent maradjak.”
Nem akartam belekeveredni semmibe, ezért azt mondtam, hogy nincs, annak ellenére, hogy egy nagy tasak lapult a zsebemben.
Kaja után éppen Frank mellett ültem, amikor két pincér kirontott a konyhából, egy óriási tortát tolva maguk előtt. Az egész étteremben csend lett. Látni kellett volna mindenkinek a tortát. Meztelen nőt formázott, ami melleit két nagy gombóc fagyiból formázták, a lábai pedig szélesre tárva. De a legdurvább az volt, hogy felnyomtak neki egy kis pumpát, és pezsgő spriccelt a puncijából. Olyan csönd lett, hogy még a légy zümmögését is meghallottuk volna, aztán végül a zenekar elkezdte énekelni az „America The Beautiful”-t. Utána mindenkinek ünnepélyesen koccintania kellett Frankkel.
Amikor én kerültem sorra, kortyoltam egyet, felemeltem a fejem, és azt mondtam:
- Úúú, basszus, ennek pisaíze van.
Mindenki röhögött.
Frank pedig odahajolt hozzám, és belesuttogott a fülembe, hogy:
- Van egy kis kokód? Nem nekem kell, hanem a testőrömnek.
- Komolyan kérded?
- Persze. De ne mondd el a zenekaromnak. Ők tiszták.
Innen idézve: Ozzy Osbourne with Chris Ayres: I am Ozzy. Fordította: Bus András és Fencsik Tamás. Cartaphilus Könyvkiadó, 2010.