Zoltán János: Demjén Ferenc, vagy ahogy te nevezted, Rőzse, hogyan került a zenekarba?
Som Lajos: Rőzse és a bátyja, Százlábú akkor vendéglátós zenekarral játszott a Szabadság Szállóban. Nyugatra szeretett volna menni, de valamiért nem jött össze. Megkeresett az Erzsébet Sörözőben, átjönne hozzánk egy kis rockot játszani. A Radnótiban kérte meg [Radics] Belát, hogy feljöhessen hozzánk a színpadra.
Led Zeppelin- és Savoy Brown-dalokat énekelt, a Hendrix-számokat változatlanul Radics. Állandóan csíkos nadrágban lépett fel. Amikor megbolondultunk, „leszúrtam” Rőzsét; feküdt a földön és kegyelemért könyörgött, de leszúrtam a Telecasterrel. Május 1-jén a Budai Parkban léptünk fel, tízezer ember. Halmi Gábor barátom szervezte a vegyes műsort. Béla koromfekete ruhában, a mellén egy párduc, kezében a piros S.G. Gibson, jómagam vörös nadrágban, vörös felsőrész, nyakban a piros Telecaster, Váradi lábdobjára a Cream Tűzkerék című lemezborítóját nem tudom, ki festette rá, de remekmunka volt.
Kimentünk a színpadra, beindult a totál őrület. A huligánok azonnal félreseperték a vegyes műsor közönségét. Béla elvonult hátra, „megszomjazhatott”, Váradi addig „kötött egy nyári pulóvert”, hülyéskedett a dobverőkkel. „Som, neked is kössek egyet? – kérdezte. A közönség Bélázni kezdett. Akkor még ő volt a király. Tudtuk, nem értem és Vadölőért, Béláért jöttek a gyerekek. Első szám, Hendrixtől a Fire. A második taktusnál már a hátunkon volt a gitár. Azt az üvöltést nem lehet elmesélni. Jött a szólórész. Soha nem felejtem el. Béla szerelmes volta gitárjába, adott egy csókot rá, majd a szájához emelte, tovább csókolgatta nyelvvel és foggal. Kész, a tömeg megőrült. Lejárt a fel óra. Érezhető volt, nem lehet abbahagyni. Rajnák marha ideges volt. Tyam. Ez én voltam. „Nekem Tyam vagy, és az is maradsz” – mondta egyszer. A tömeg egyként skandálta: „Belát a pártba, Belát a kormányba”. Felmentünk a Park felett Szarvas Étterembe, Béla állandóan pörköltet rendelt. Bejöttek a kíberek, négy egyenruhás, két civil. „Melyikük Radics Béla? Ez a lompos hippi? Egy ilyen embert a mi pártunkba, a mi kormányunkba?” Elkezdtem röhögni. „Maga meg mit röhög? – fordult felém az egyik kíber. – Maga a Som Lajos? Na, majd odafigyelünk magára is.”
****
Mogyorósi László, legendás gitáros, számtalan formációban megfordult, de tulajdonképpen minden jelentősebb siker nélkül.
Sajnos Laci emberileg eléggé megbízhatatlan, sehol sem találta a helyét. Egy időben a mi légópincénkben lakott. Amikor anyámék elmentek dolgozni, feljött fürödni. Levittem neki egy paplant, a hangfalak között aludt. Sok gitáros egész egyszerűen ellopta Laci nagyszerű gitármeneteit, később a lemezeken hallotta vissza. A Pannóniába a Betonfaszú Szilárdi Béla csábította át. Az a pali még nálam is többet tudott szeretkezni. A jó rock and rollosoknak be van építve a platinaprotézis a farkába, 13 éves korától. Akinek nem, az bebetonozza, de az egy idő után elporlik. A platinaprotézis a legtutibb. Egy tv-show-ban Máté Pétert kísértük, a Sárga villamos című számot játszottuk. Szilárdi magyarázza a harmóniamenetet: amikor Péter énekli, „Sárga villamos, mért vagy bánatos?”, te és a Mogyorósi vokált énekel: „Tuáá, tuá.” „Nem baj, Laja, itt vagyunk a tévében – vigasztalt Mogyorósi. – Szóltál anyádnak?” De a Pannóniával különben is simlis nótákat játszottunk, a legszebb a Puli pali, hippi kutya.
****
Több mint húsz éve történt az aranyügy. Ma is foglalkoznak a témával?
Állandóan. Riport közben a „jól értesült” újságíró riporton kívül megkérdezi: „Na, most frankón meséld el, hogy volt hogy csináltad?” Ma mar csak röhögök az egészen. Ugyanaz, amikor megkérdezik, hogy vagy, biztos jól vagy? No, akkor elmondom: Igen, de sarokcsontritkulásom, here-, prosztata- és végbélrákom van, komoly hasnyálmirigy-gyulladásom is van a piától, tehát cukorbeteg vagyok, de nem számít, mert kilyukadt a gyomrom. Mindezek mellett találtak egy foltot a tüdőmön, most fogjak foltozni. Nemrégiben vettem észre, hogy szürke hályog ereszkedik a jobb szememre, de agytumorom és áttétes gégerákom is van. „Hogyan lehet mindezt elviselni?” – kérdezik. Csakis a szexszel! „Igen?” Igen, szerencsémre közel van a házmester, őt nyomogatom, de férfi. De azért kösz, teljesen jól vagyok. Néz közben rám a polgár a nép egyszerű kerekfejű, napsütötte, fagymarta, bokorban született, baromarcú csillogó szemével a kicsit félresikerült lenini úton.
Innen idézve: Zoltán János: A Piramis-legenda. Zoltán és Társa Bt., 2006.
