A stop-start „Psycho” a groupie-k témáját dolgozza fel. A dalban az az amerikai rock zenében jellegzetesnek nem mondható, már-már feminista nézet jelenik meg, hogy ne alázkodj meg, ne hagyd, hogy kihasználjon valaki, akit csak az különböztet meg tőled, hogy időnként színpadon áll. A dal témáját vélhetőleg személyes tapasztalatok adták.
„Tegyük fel, hogy Iowában élsz, és havonta egyszer láthatod valamelyik kedvenc zenekarod – magyarázta John. – Nem sokat láttál a világból, de tessék, ott van az orrod előtt az a csapat, aminek a zenéjét rengetegszer hallgattad. A zenészek ott állnak a színpadon. A lányok teljesen odavannak értük... Mi nem vagyunk sztárok, ennek ellenére időnként előfordul, hogy a lányok olyasmit akarnak tenni velünk, nekünk, amire normális esetben nem lennének hajlandóak. Azért vállalkoznának erre, mert úgy érzik, életükben ez az egyetlen esély arra, hogy együtt legyenek egy ilyen emberrel. Ők az ember imidzsét szeretnék megkapni.”
„Ez a dolog finom megfogalmazása – tette hozzá Shavo a NY Rock riporterének, Jeanne Furynak. – Az igazság az, hogy rengeteg hülye csaj van, akik egészen egyszerűen kurvák. Tele van velük a világ. És rengeteg olyan csávó van, akik szintén kurvák. A zenészek között is. Ezek egymásra találnak. Az ember járja a világot, turnézik, és azt látja, hogy megkaphatja a csajokat. Ott vannak. Mindenütt. És igazából a férfin múlik a döntés, hogy él-e a lehetőséggel, avagy sem. Ez a dal a groupie-khoz írt ódánk – azokról szól, akiknek elment az eszük. A legtöbbjüknek komoly lelki sérülése van. Mi furcsának számítunk, mert sokszor próbáltuk meg lebeszélni a csajokat arról, hogy ezt csinálják. »Miért vagy itt? Mit keresel a buszunkon?« Kinevettem őket, addig röhögtem rajtuk, míg felfogták a lényeget: »Hülye vagyok. Nem lenne szabad felkínálnom a testemet csak azért, hogy találkozhassak egy zenekarral.«”
****
Talán nem meglepő, hogy a System tagjai a szabadnapjukon tettek egy kis kitérőt Amszterdamba, oda, ahol a könnyű drogok fogyasztása és a prostitúció igénybevétele nemhogy legális, de egyenesen kötelező program a turisták számára.
„Kiszálltunk a buszból, aztán elváltunk egymástól – mesélte Shavo a Metal Hammernek, amelynek hasábjain beszámolt arról, hogyan ismerkedett meg az európai »kultúrával«. – Nem tudtuk, hova menjünk, ezért bementünk egy reggae-boltba, ahol érdekes módon egyetlen fekete ember sem volt. Aztán nagyon, nagyon betéptem... A falon egy csomó Black Power-poszter lógott, de csak fehér embereket láttam, és nem igazán értettem, hová kerültünk. Aztán benéztünk pár coffee shopba, és szívtunk még, meg ettünk, egy kicsit túl sokat is – én megettem vagy nyolc csokis sütit, aztán hánytam. A kerület, ahol megszálltunk, a vöröslámpás negyed szomszédságában volt, én meg, ki tudja, hogyan, ott találtam magam – ez még a hányás előtt történt. Amikor a lányok látják az emberen, hogy fiatal, és nem helybeli, megpróbálják elcsábítani. Az egyik ablakban két lányt láttam, flörtöltem velük, de csak a poén kedvéért, ők meg egymásra másztak, és kijelentették, hogy együtt is megkaphatom őket.”
És vajon Shavo hagyta magát meggyőzni?
„Huszonöt dollárt kértek, de nem éltem a lehetőséggel – mondta nevetve. – Soha életemben nem voltam prostituálttal. Miért fızessek a szexért? Persze úgy is fel lehet fogni, hogy valójában nem azért fizetsz a nőknek, hogy szexeljenek veled, hanem azért, hogy lelépjenek…”
Innen idézve: Ben Myers: System Of A Down – Hollywood alulnézetből. Fordította: Szántai Zsolt. Cartaphilus Könyvkiadó, 2009.
