A melbourne-i fogadáson, ahol a High Voltage és a TNT aranylemezzé válását ünnepelték, egész este a következő két kérdést szegezték az újonnan érkező vendégeknek: „Maga nem a Juke magazintól van? Maga Al Webb?” Az AC/DC csapatában mindenki csúnyán berágott Webb néhány megjegyzése miatt, és szerették volna személyesen tisztázni a dolgot az újságíróval.
Frank Peters szintén a Juke munkatársa volt, egész éjjel igyekezett elkerülni a Webb meglincselésére készülő csőcseléket, akik közül néhányan – Peters legnagyobb bánatára – összekeverték őt Webb-bel. Peterst meghívást kapott valami buliba, amelyet ugyanabban a hotelben tartottak, ahol az AC/DC is megszállt. Mikor összefutott George Younggal, ugyanott folytattak a beszélgetést, ahol korábban abbahagytak: George megkérdezte tőle, ő-e az a bizonyos Al Webb.
Egy idő után Malcolm is odajött, megragadta Peters ingét, és vicsorogva közölte vele, kurva nagy mázlija van, hogy nem ő Al Webb. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a Juke március 13-i címlapja a következőt kürtölte világgá: „Az AC/DC támadása a Juke ellen.” A történtekről Peters több hasábon, a balhét jócskán felfújva számolt be.
Így vagy úgy, de az együttesnek mégis sikerült megértetni a lényeget: senki se próbáljon keresztbe tenni nekik
Frank Zappának nagyon bejött volna a zéró tolerancia elve, amelyet a srácok a médiával szemben alkalmaztak. A hatvanas évek végén Zappa harciasan, félelmet nem ismerve vette a szárnya alá a zeneipar olyan különceit, mint Alice Cooper vagy Captain Beefheart, és leszerződtette őket egyik labeljéhez, a Straighthez.
Amikor 1976 januárjában Zappa visszatért Ausztráliába, véletlenül belefutott az AC/DC egyik koncertjébe, és nagyon tetszett neki az apró srácokból álló féktelen rock and roll együttes, melynek élén egy iskolai egyenruhába öltözött virtuóz gitáros meg egy félig költő, félig utcai harcos énekes állt.
Malcolm, Angus és Bon imádta Zappa humorát. A Young fivéreket lenyűgözte a fickó zenei tudása. „Az első ember, aki Amerikába akart vinni bennünket, Frank Zappa volt – mesélte Angus Phil Lageatnek a HM 1996 decemberi számában. – Egyszer látott minket fellépni Ausztráliában, nagyon bejött neki.”
Az előző hónapban az It’s A Long Way To The Top kislemez az ötödik helyig kúszott fel az országos slágerlistákon, de ahogyan azt a Zappával való találkozás is bizonyította, néha adódnak az életben olyan lehetőségek, amelyek megkönnyítik az ember dolgát. Zappa ajánlatából végül nem lett semmi, úgyhogy a srácok újra a következő album, a Dirty Deeds Done Dirt Cheap stúdiómunkálataira koncentráltak. Januárban kezdődtek a felvételek az Albert Studiosban, ismét csak George Young és Harry Vanda irányításával.
Innen idézve: Murray Engleheart és Arnaud Durieux: AC/DC: Maximum Rock & Roll. Fordította: Toth Benedek. ShowTime Budapest, 2007.