Mindenkiből elő tud jönni az agresszor. A Vietnámba szalajtott amcsi katonákat egykor drogokon tartották, amitől ha derékból le is szakadt mindkét lábuk, csak törtek előre, köcsög vietkongokról vicsorogva. A house klubok tarfejű izomdisznói a Futrinka utcára és a „tárcsázás”-ra esküsznek, hogy attól lesznek igazán impulzív egyéniségek. A brókerek a kokaint tartják a legtesthezállóbbnak, drága is, a tőzsdei hangyaboly tőle nem életidegen faszfejtenyészet többé, hanem a nagybetűs MINDEN-né válik, ha meg mégis bedől a rendszer, megédesíti a harmincemeletnyi zuhanást. Ez azonban mind pótcselekvés a férfiak részéről, irigylik csak a nők beépített havi ciklusát és így próbálnak kompenzálni.
1. Balázs Pali – Csak egy esélyt adj még (2006, Nem sírok érted)
Mi, akik feltétlen hívei vagyunk az ivaros szaporodásnak, nem nézhetjük jó szemmel a Magyar Popzene Királyát. Ezért is szavazunk inkább Balázs Palira, akit ugyan már a neve is leleplez, hiszen Barbra Streisand és egy pulikutya szodomisztikus kapcsolatából termett közénk, de van egy behozhatatlan előnye: nem Zámbó Árpi. Bármennyire is kezd egyre jobban hasonlítani rá. Tudvalévő, hogy eredetileg végszükség esetére klónozták elő a szegény golyóütötte bátyusból a még nálánál is oroszlánfejűbb (értsd: ocsmányabb) öccsöt. Nem tudom, gondolt-e bárki is arra, hogy A szépség és a szörnyetegben ő lehetne a nem találjátok ki, melyik címszereplő. Talán a maszkmester se venné zokon, ha estelente hamarabb végezne.
Rájöttünk, a Nem erre a baszik a magyar blog a vulgárpszichológiában mindig is erős volt: Zámbó „golyó ütötte seb” Jimmy-nek elkerülhetetlen volt az ilyes kriminalisztikai végkifejlete. Az iránta táplálandó áhitat, koronázási kedv a nőrajongókban így nyerhette el csak a legteljesebb formáját, az azonosulás non plus ultráját. Nem, ne legyünk rosszmájúak, lássuk be, hogy nem lehetett buzi. Nőként az egy Dávid Ibolyát leszámítva senki sem vágyik az anális szexre, csak megszokta, hogy az is a beletartozik a játékba, ahogy azzal is tisztában van, hogy a hosszú órák alatt elkészített vasárnapi ebéd után neki kell még elmosogatnia is. Az efféle „hátsó szándék” csak a férfiúi fantázia és libidó önmagából meglóduló kivetülése. Hogyan lehet tehát Zámbó Jimmy VÉGLEGESEN nő? Ha elszenvedi azt a behatolást, amitől úgy is marad! És éppen ez történt 2001 januárjában.
És ennek mi köze Balázs Palihoz? Sehogy. Ő egy bodrosfejű kis kurafi, aki arról énekel, hogy voltak nehéz napok, amikor más nőket szeretett. Magyarán, amíg a nője otthon menstruált és álmatlanságban szenvedett, addig ő kéj után csámborgott az éjszakában, hogy beteszteljen minden nőt, aki csak az útjába akadt. Tisztességesebb emberek, mint amilyennek a jó Mick Jaggert megismertük, az ilyen esetekben a Satisfaction címet adják a daluknak, amiben nem felejtik el kihangsúlyozni, hogy egy hétig biza távol leszek, de utána a kufircolás cséphadaró üzemmódban kerül pótlásra. Balázs Pali azonban nem ilyen. Egy szemforgató, hazug kis pöcs, akiben még annyi gerinc sincs, hogy jól megrágcsálja a mordály csövét, mint a Mester. Legalább egy picit bandzsítana, mint a muterja, hogy iróniának vehessük, amit fellépés címén szokott alakítani. De még erre sem képes.
2. Charlie – Szép, szomorú nők (tudtunkkal nem jelent meg lemezen)
Horváth Károly nem köntörfalaz. Belerecsegi a mikrofonba, hogy meghúzná az összes „szép, szomorú” jegyárusnőt az üveg mögött, csak még van egy dolga előtte. Lássuk be, Charlie egy tisztességes tapló, nem is annyira speciális szexuális ingerenciával. Ha a sorok között olvasunk, akkor még a fentebb részletezett anális fixációnak is megtaláljuk a magyar könnyűzenében lecsapódó legszebb példáját.
Ne tévesszen meg senkit a címbéli sorrend, Charlie számára egy nő attól lesz szép és könnyen kapható, ha szomorú. Ő ugyanis e dal tanúsága szerint a menstruáló nőkre bukik. Mindet jól megvigasztalná (reméljük, csak keveset sikerül neki). Ám előtte még bedob néhány dupla whiskyt. A szöveg többi részére nem érdemes energiát pazarolni, mert merő hablaty az egész, a másnaposság keltette lehangoltság mondatja csak vele. Estére, legkésőbb éjszakára aztán maszatosra betintázik és kezdődik minden elölről. Másnap megint ott sertepertél az állomások üvegablakai környékén.
3. Azokon a napokon (ők eleve felvételt nyertek ide, ha nincs is ilyen témájú daluk)
Ki gondolná, hogy ezzel a névvel nem egy hímsoviniszta, altesi ingerekről és különböző anyagcsere-folyamatokról ordibáló punkok osztják az észt, hanem egy több generációt magába foglaló, héttagú zenekar működik? Hogy háromakkordos csodák helyett „sokoldalú, izgalmas, a ’70-es évek világát modern hangzásokkal vegyítő, néhol progresszív, néhol kifejezetten fülbemászó rockzenét” játszanak? Olyat, amiben „a saját számok mellett alkalmanként sajátos felfogásban, hol humorral, hol valósághűen hangszerelt feldolgozások (Jimy Hendrix-től Britney Spears-ig)” bukkannak fel. De hogy honnan a név, ahogy a bëlgákok kérdezik, azt a Nemzetbiztonsági Iroda szakembereinek sem sikerült kifundálnia.
A Gugli viszont így is szállítja a témába vágó érdekességeket. Kiderül a nem-is-gondoltuk-volna, hogy „a menzesz alatti szexuális élet csökkenti a görcsöket és lerövidíti a vérzés időtartamát.” A gyakorló és rafkós bunkók pedig alapíthatnak – a premenstruációs szindróma rövidítésével – PMS néven zenekart, mondjuk Penész Maceráló Siserehad-ként feloldva a mozaikszót. Fospumpa Díjra érdemes azonban a Privátbankár.hu leleménye, ami még ebből sem (volna) rest sápot húzni: „Azokon a napokon: kihez dörgölődzik a BUX? – A BÉT részvényindexe esetenként hűséges kiskutyaként követi külföldi társait, máskor viszont megrázza magát, és senkivel sem törődve a saját feje után megy. A BUX és a nemzetközi tőzsdeindexek közötti korrelációt vizsgálva kiderül: a feltörekvő piaci barátság erős kötelék, de ha beüt a krach, előtérbe kerül a japán szerető.” Gratulálunk!
4. Mentha feat. Eckü – Nincs több kérdés (2007, Ismerd meg az énemet LP)
Ha igazi, vérre menő (haha!) prosztóságot akarunk hallani, akkor érdemes ráfülelni a magyar pincebogár rapperekre. A refrénül szolgáló sor teljes terjedelmében ugyanis ekképpen hangzik: „Nincs több kérdés, megjöttünk, mint a havi vérzés.” Frenetikus, nemde? Ja, meg épületes, tennék hozzá az architektúrában utazó érintettek. De mit is várunk a generációnktól, amelynek azt mondja a reklámszpot, hogy a menstruáció színe a kék, a filmélményei alapján a 28 napról meg az elvonókúrára küldött alkoholista Sandra Bullock jut eszébe, 28 nappal később pedig Anglia szinte elnéptelenedik, annyira, hogy „aki nem halt meg, az fertőzött lett vagy menekülő”.
Na nem mintha az általános iskola vonatkozó biológiaórái jobbak lettek volna. Az egyik metszetről vakbélműtétre asszociált a diák, a másikon meg azt a frankón kikeményedő csontot keresi. Ha meg banánt öltöztetett a tanárnő, akkor a fantáziavilágába is beleshettünk, olyan kígyóuborka méretű illusztrációval állított be. Az egész osztály elvörösödött a láttára. A fiúk az irigységtől és a feléjük irányzott (vélt) elvárásoktól, a lányok mimikája meg a „hova fér az belém?” kérdést adva ki. Még szerencse, hogy a pornófilmek által azóta ment előbbre a világ. A maiak a felvilágosító órára már számos alternatív megoldással a tarsolyukban érkeznek.
5. 2 Arc – A bor jótékony hatása (2008, Ismeretterjesztő film Szodomáról)
„A legtöbb másnapos ébredésem aznappá alakul. / Még egy csodálatos új nap, ami álló fasszal indul. / A házasság baromság, mert a boldogság kitaláció. / A legtöbb nő olyan nőies, mint a menstruáció.” Így fut ki a nagyváradi csávó szövege az ominózus sorokra. Róla emitt minden lényegi kiderül. Kevesek örömére szolgál ez a zene, ahogy a magát "szórakoztató elektronikának" hirdető Havizaj rendszeres bulisorozat is pont az, ami a nevéből leszűrhető: zajjá generált hangokból építkező zenék havonta jelentkező minifesztiválja.