Ez a Fluxus nevű nemzetközi művészcsoport egyik „zenei célú” művének az instrukciója. Dick Higgins amerikai zeneszerző Danger Musics című, 1961 és 1963 között született sorozatának ötödik darabjában utasítja így Nam June Paik koreai születésű videóművészt, akinek írta. Michael Nyman korábban már idézett könyvében olvasható róla egy mókás kommentár: „Nem hiszem, hogy Paik bármikor előadta volna a darabot, mert még mindig köztünk van.”
És ha már az experimentális zene került szóba, akkor a címszereplőről is jöjjön egy apakomplexusos eset, hogy Freud bácsi híveinek, ellenlábasainak és egyéb edényeknek is meglegyen a maguk jussa.
Paik volt az, aki – ismét Hansen szavait idézve – a színházi szünetben a tömegben haladva ollóval vagdosta a nyakkendőket, borotvapengével hasogatta a kabátokat, és borotvahabot nyomott az emberek fejére. Egy alkalommal magával az apafigurával, John Cage-dzsel is megtette mindezt (s darabjának ezt a címet adta: In Hommage to John Cage). Calvin Tomkins így kommentálta az esetet: „Ez gondolkodóba ejtette Cage-et, mert kérdés lett számára, hogy vajon összességében hasznosnak bizonyult-e a fiatalemberre gyakorolt hatása.”