Botrányhős, szexikon, lúdtollát véres tentába mártó lemezkritikus és még sok minden más ez a 26 éves srác. Lásd alant. Sajnos csak alig negyed óránk volt beszélgetni a jelenlegi magyar popzenei élet legizgalmasabb zenekarának frontemberével egy pesti fellépésük előtt, így a 2008-as első albumuk, a Yell Into The Kazoo és a hozzátartozó klipek, interjúk nem kerültek alaposabb kianalizálásra. Sebaj, majd legközelebb, a második lemezanyag megjelente után.
Crystal Kati pucsítós vége és a Hatodik Birodalom – Interjú Linczényi Márkkal, a The Kolin énekes-billentyűsével
2010.01.10. 22:44 Niksim
NEBAM: Ha még nem találták volna fel az anális szexet, szeretnéd, hogy a te nevedhez fűződjön?
Linczényi Márk: Igen, ez volna csak az igazi nagybetűs Hungaricum! Elképzelem, ahogy a gyakorlat mondatná: Ó, úgy seggbelinczényiznélek egy linczényi fasszal! Pornóban amúgy is jók vagyunk, Amszterdam vörös lámpás negyedében a kirakatokban magukat illegető magyar csajoknak külön utcájuk van. Szóval minden tisztelet a hírünket messze vivőknek, de főleg azoknak, akik még a háréjukat is vazelinnel állítják fel!
Néhány hónapja felcsaptál zenei újságírónak. A Lángoló gitárokon olvastuk a élménybeszámolódat a berlini kiruccanásotokról. A díjat valami blődli német nyelven köszönted meg. Adódik a kérdés: mi a véleményed a valaha volt legnagyobb germán popsztárról, Adolf Hitlerről?
Nem tudom, tudjátok-e, de Elvis, Madonna és Michael Jackson együtt sem kapott évtizedek alatt annyi szerelmes, felkínálkozó levelet, mint a Führer! Ez megint az a tipikus eset, amikor a méltatlan utókor nem tudja értékelni az arra érdemeseket! Itt van ez a tömött bajszú, fess, tüchtig, elegáns férfiú a maga végtelen szexuális vonzerejével és apollói stílusérzékenységével, aki jól seggbe szexuálta egész Európát. Európa azonban, mert maga is érdemtelennek találta magát erre az élményre, a jótevőjével mocskosul elbánt és inkább a sztálini rozzant disznóól szagát választotta annak minden pitiánerségével. Láttátok a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmet? Abban monologizálja Johnny Deep éter hatása alatt a célterületen, hogy ilyen lenne a Világ és benne a Hatodik Birodalom szombat este, ha a fasiszták nyerték volna meg a háborút. Na, most ezt vesd össze a szocialista realizmussal! Alle Achtung, Adolf!
A Wan2 2009. decemberi-2010. januári számában olvasható lemezkritikáidban előszeretettel turkálsz a magyar popzene „ez már szar volt akkor is, amikor megetted” típusú vég(bél)termékeiben. Értsük ezt úgy, hogy bármennyire is a magadénak érzed az ilyesmivel való foglalkozást, nem lesz soha The Kolin vs. Crystal közös megoldásképlet egy-egy Kovácsovics Fruzsina- vagy Wégső csapás-dalra? Pedig erre tényleg befizetnénk.
Ha a cry style-os Katit a szájszéli szarszínű anyajegyétől messzebbre eső, pucsítós végére fordítjuk, akkor talán veletek közösködnék. Akkor mindjárt két alternatíva állna elő. Melyiket választanátok?
Bevalljuk, bármennyire is nem ezt mutatjuk, mi igenis konzervatív bloggerek vagyunk. Az eleve könnyen előnedvesülővel kezdenénk és csak az ottani sikerünkön felbuzdulva cserélnénk a pozitúrát back door man-re.
Persze! Jó döntés! Mi az hogy! Debbie Harryt Jim Morrisonra… akarom mondani, azokra, akiket a nagy faszával tágasra kúrt.
Ha jól tudjuk, készül, vagy ha nem is készül, de már illene készülnie a második lemeznek, mindenestre elsütötted valahol, hogy lesz 2-3 meglepetés feldolgozás-dal is a ti posztnukleáris szintipopotokra hangszerelve. Legyetek a NEBAM többezres olvasóközönség felé annyira exkluzívak, hogy besúgjátok magatokat!
Az Electric Six Gay Barja, Kevin Rowland híres, neglizsés és combfix-villantón homoerotikus borítós lemezéről (My Beauty) valamelyik dal és egy igazi magyar klasszikus, a Lord Vándora lesznek az áldozatok. Az első kettőt már beöltöztettük rafinált kivágásokban bővelkedő, szájzipzáras bőrruhába, a szombathelyi zenekarral – hogy stílszerű legyek – már nem ennyire istenes a helyzet. Pedig a Vida Ferenc zenekarvezető köztudottan buzi. Az anyjával él, de még akkor sem merte megreszelni az osztrák meleg bár célközönségét, amikor a nyolcvanas évek elején Ausztriában egy Kék osztrigához hasonló közintézmény tőszomszédságában lépett fel a banda. No persze mit várjunk egy olyan loboncos hajú fickótól, aki hatvan évesen is a szüleivel él?!
Ez után az interjú után már kurva élet, hogy nem kaptok rá jogot, hogy a „vándor” szexuális identitásáról nyílt pódiumon mondjatok újat.
Majd jól botrányt keltünk és magunkra haragítjuk az ügyvédhordát. A nekik lepengetett pénzek meg nekünk fialják a sokszorosát. Ki van ez találva! De ezt, ugye, nem írjátok le?
Ígérjük, nem. Különben is, menned kell. Köszönjük az interjút.
Szólj hozzá!
Címkék: zene interjú the kolin linczenyi mark
A bejegyzés trackback címe:
https://nemerrebaszikamagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr861662545
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.