Mindig is szívesen dolgoztam együtt más zenészekkel, olyanokkal, mint például Michael Jackson. Bár a „csaj” kissé macerás. Tele van pénzzel, de nincs semmi ízlése, kedveseim! Milyen kár! Három számot is csináltunk együtt, de sajnos egyik sem jelent meg végül. Nagyon jó dalok voltak, de nem volt időnk befejezni – mindketten nagyon elfoglaltak voltunk akkoriban. Soha nem voltunk egy országban elég ideig ahhoz, hogy mindent rendesen befejezzünk. Az egyik szám címe State of Shock volt. Michael még fel is hívott, és megkérdezte, be tudom-e fejezni, de nem tudtam, mert más dolgom volt a Queennel. Mick Jagger vette át a dolgot. Kár, de végül is egy dal – csak egy dal. Igazából csak az számít, hogy a barátság megmaradjon.
Gondoljatok csak bele, szerepelhettem volna a Thrilleren. Fel tudjátok fogni, mennyi jogdíjtól estem el?
Michael és én kissé eltávolodtunk egymástól a Thriller [1983] masszív sikere után. Egyszerűen bezárkózott a saját világába. Nagyszerűen szórakoztunk korábban, együtt jártunk klubokba, de egy idő után nem volt hajlandó kitenni a lábát az erődjéből, ami nagyon szomorú. Annyira félt attól, hogy kicsinálják, hogy mindentől paranoiás lett. Néha én is rágódom ilyesmin, de soha nem hagyom, hogy ez az érzés átvegye az életem felett az irányítást.
Ahhoz képest, hogy harminckilenc vagyok, nem nézek ki rosszul. Egyáltalán nem. Semmi arcfelvarrás. Biztos vannak olyanok, akik a hegeket keresik, amikor felemelik a hajamat, de nem, én nem Michael Jackson vagyok!
Innen idézve: Freddie Mercury élete saját szavaival, összeállította és szerkesztette: Greg Brooks és Simon Lupton. Fordította: Stefanovits Péter. A fordítást az eredetivel egybevetette és átdolgozta: Pritz Péter. Cartaphilus Könyvkiadó, 2009.