Ismét csak Nikki Sixx a sztorifelelős.

A texasi Dallasban a Bronco Bowlban játszottunk. Koncert előtt egy szőke meg egy barna csaj jelent meg a backstage-ben; kijelentették, hogy dugni akarnak a zenekar tagjaival. Már nem emlékszem, hogy Vince vagy én, de egyikünk előállt a nagy ötlettel: a csajoknak meg kell dolgozniuk azért, hogy megkapjanak minket. Fogtunk egy pezsgősüveget, és megmondtuk a barna csajnak: ha kefélni akar velünk, menjen a szoba közepére, és üljön rá az üvegre.

- Ha még akkor is rajta ülsz, amikor visszajövünk, ám legyen, megbaszunk mind a négyen – mondta Vince, aztán felmentünk a színpadra.

Buli után a lány még mindig ott volt, ott kuporgott a szoba közepén.

Vince még beugrott az egyik irodába (két csajt vitt magával; azt akarta, hogy szopják le, de úgy, hogy egyszerre csinálják), de aztán fogtuk a szőkét meg a kuporgós barnát, és bevittük őket a kisbuszba.

Vince és Tommy az első ülést foglalta el, Mick meg én hátra ültünk. A lányok bemásztak előre, Vince meg Tommy elé, és nekiláttak, hogy lehámozzák magukról a topot meg a nadrágjukat. Beletelt vagy öt percbe, mire végeztek, olyan feszes volt rajtuk minden. Mire levetkőztek, Vince meg Tommy már dugta őket, hátulról. A lányok hátrahajoltak az ülések között. A szőke, miközben hátulról baszták, elkapta a farkamat. A barna is ugyanezt csinálta Mickkel. Szarakodtak egy kicsit, de sikerült megtalálniuk a lényeget. Szépen leszoptak minket.

Amikor megérkeztünk a szállodához, megmondtuk a csajoknak, hogy nem öltözhetnek fel. Beszálltunk a liftbe, felmentünk Vince és Tommy szobájába. Ittunk, hülyültünk. A szőke csaj szétvetett lábakkal feküdt az ágyon. Na, a látványtól bekattant egy ötlet.

Tommy jelent meg a fürdőszoba ajtajában, egy tubus fogpasztát tartott a kezében. Először a tubust dugta fel a lánynak. Aztán úgy gondoltuk, milyen az már, hogy ott a fogpaszta, de nincs mellette fogkefe? Dugtunk mellé azt is.

- Mink van még? – kérdezte Tommy.

- Mit szólnátok a telefonhoz? – javasolta valaki. Talán én.

Fogtuk a telefonkagylót, és úgy feldugtuk a csajnak, hogy csak a mikrofonos része látszott ki. A lány csak ült, röhögött egész idő alatt, időnként felnyögött – vagy azért, mert élvezte, vagy csak mert azt akarta, hogy higgyük azt, hogy élvezi.

- Éhes vagyok – jelentette ki Mick, aki unottan, az egyik karosszékből figyelte az eseményeket.

Mondtuk neki, hogy kapja be, de aztán rájöttünk, hogy létezik kompromisszumos megoldás. Tárcsáztam a szobaszervizt. Felvették. A szőke lány szétnyílt lábai közül érkezett a hang:

- Hll. Szbszrvz!

Odahajoltam a lány lába közé, belebeszéltem a kiálló mikrofonba. Szépen leadtam a rendelésünket.

- Hnyas szb?

- Kettő-huszonhetes – feleltem.

A barna lány röhögni kezdett. Vince hirtelen, fene se tudja, miért, ránézett.

- Mégis, mi a francon röhögsz?

A lány abbahagyta, bambán nézett Vince-re.

- Anyád tudja, hol vagy? – kérdezte Vince.

- Nem – felelte a lány.

- Nem gondolod, hogy aggódik miattad?

- Lehet, nem tudom.

- Esetleg fel kellene hívnod.

Hirtelen rájöttem, hogy milyen ördögi tervet eszelt ki Vince.

- Mi a száma?

A lány megadta a számot. Vince tárcsázott. A lány anyja vette fel a kagylót. A barna csaj odahajolt a barátnője ágyéka fölé, úgy beszélt.

- Szia, anya! Csak azért hívlak, hogy szóljak, most már tényleg mindjárt otthon leszek. Sherrynél vagyunk. Oké? Kösz!

Innen idézve: Mötley Crüe & Neil Strauss: The Dirt. Fordította: Szántai Zsolt. Cartaphilus Könyvkiadó, 2009.