Jann S. Wenner: Mi az oka, hogy ennyire népszerű vagy?
John Lennon: Mert kurvára elintéztem… Ellazsáltam a Beatles-ügyet. Úgy csináltam, mint azok a művészek, akik fogták magukat, és… mondjuk… Te nyilván nem hallottál Dylan Thomasról meg a többiről, akik basztak írni, elhúztak piálni, mint Brendan Behan, és mind halálra vedelték magukat. Mindenki, aki csinált valami, ilyen volt. Egyszer csak én is egy ilyen buli kellős közepén találtam magam! Császár voltan, millió csaj, narkó, pia, és hatalom, baszd meg! Hogy tudtam volna kiszállni ebből… olyan volt, mint valami kurva busz, se kiszállni, se alkotni. Létrehoztam ugyan valamit, meg is jelent, de közben zajlott a nagy buli, érted?! Az ilyenből az ember nem száll ki. Fantasztikus volt! Csak közben lemaradtam. Nem hallottam semmiről… Van Gogh volt a legelvontabb dolog, amivel valaha is dolgom volt. Annak idején még Londonról is csak álmodoztunk, pedig hát London még semmi. És Párizs ugyanígy, a többi ugyanígy, minden más ugyanígy. Kurvára lemaradtam mindenről, hogy meghódítsam ezt a kibaszott világot… legalábbis úgy érzetem, hogy meghódítom! Élveztem, benne voltam a nagy buliban, de ugyanakkor a foglya is voltam. Ez ellen semmit sem tehettem. Vitt a szekér, fogoly voltam. Rabja voltam, mint a drognak.
Innen idézve: Jann S. Wenner: John Lennon emlékezik. Fordította: Kőrös László. A fordítást ellenőrizte: Révbíró Tamás. Cartaphilus Könyvkiadó, 2001.
