RIPORTER: Hogy állt össze ez az elfuserált banda?
STEVE (énekes): Más bandákból jöttünk…
JOE (szólógitáros): ...amelyek még ennél is elfuseráltabbak voltak.
RI PORTER: Otthon laktok még anyucival és apucival, vagy netalántán komolyan koncertezni fogtok itt ma este?
STEVE: A menedzserünk a mamánk, a szenvedélyünk a papánk, és a zenénk a szenvedélyünk.
RIPORTER: Húha, ez aztán velős válasz volt. Hány éves is vagy?
STEVE: Mennyinek nézek ki?
RIPORTER: Ötvenháromnak.
STEVE: Ez aztán vicces. Huszonöt vagyok.
RIPORTER: Miért játszotok rockot? Nem hallottatok még: hogy a rockzene haldoklik?
STEVE: A rock nem halhat meg, ha tisztában vagy vele, hogy mit játszol, és mit szeretnél kifejezni vele. Minden dal egyedi, a moll akkord például maga a szomorúság, Te szereted egyáltalán a zenét?
RIPORTER: Nem. A külsőségeket tekintve elég csúnyán nyúljátok a New York Dollst.
STEVE: (meghökkenve): Nyúljuk a Dollst?
RIPORTER: Abszolút.
STEVE: Ez hatalmas baromság! Legfeljebb egy pici hasonlóság van, úgyhogy ez mindenképp nagyon rosszindulatú állítás.
RIPORTER: Miért, talán nem koppintod David Johansent?
STEVE: Ó, bazmeg, ez nem lehet igaz…
RIPORTER: Rosszul esne, ha a Stoneshoz hasonlítanának benneteket?
RIPORTER: Egyáltalán nem! Most már talán igen, de nem a korai Stoneshoz, mivel a zene olyan, mint a záródó cellaajtók, ellentétben a rózsaszirmok nyílásával.
RIPORTER: Punknak tartjátok magatokat?
STEVE: Nem. A punkok olyan okosak, hogy még a seggüket se lennének képesek kitörölni.
RIPORTER: Én mindig azt hittem, hogy a punkok egyszerűen csak okosabbnak gondolják magukat, mint amilyenek valójában.
STEVE: Micsoda?
RIPORTER: Nem számít, ne is törődj vele! Mikor jön ki a következő lemezetek?
STEVE: Márciusban. Nem, rosszul mondtam, januárban. Bocs, most muszáj nyomnom egy kis spurit. Remélem, beszélünk még
RIPORTER: Arra mérget vehetsz.
Innen idézve: Aerosmith with Stephen Davis: Walk This Way. Fordította: Tímár Attila. Cartaphilus Könyvkiadó, 2008.
