Herbert von Karajan egyszer egy német újságírónak elmondta, miért szereti jobban a Berlini Filharmonikusokat a Bécsi Filharmonikusoknál:
- Ha azt mondom a berlinieknek, lépjenek egyet előre, megteszik. Ha azt mondom a bécsieknek, lépjenek egyet előre, megteszik – de utána megkérdezik, hogy miért.
****
Hogy megéljen Kaliforniában, Arnold Schönberg tanítani kényszerült, minden szinten. Kezdőket is, akiket az összhangzattan alapjaira Oktatott. Egyszer óvodai zenetanároknak tartott tanfolyamot, és csodálkozva megkérdezte:
- Maguk tanítanak? Úgy értsem, van ember, aki még maguknál is kevesebbet tud a zenéről?
****
A Thomas Mann Doktor Faustusa – és így annak ingatag zeneszerző főhőse, Adrian Leverkühn, a tizenkétfokúság feltalálója – elleni heves kirohanások és közfelháborodás mély aggodalommal töltötték el Schönberget. Noha a két emigrációban élő híresség társasági alkalmakon találkozott egymással, Mann egyszer sem említette a regényét Schönbergnek.
Amikor a könyv megjelent, Schönberg dühös levelet írt a sajtónak, és plágiummal vádolta Mannt. Az megfontolt válaszában elmondta, könyve tisztelgés Schönbergnek a zenére gyakorolt óriási hatása előtt. Az eset két évre megmérgezte a zeneszerző és az író kapcsolatát.
Schönberg – mint családjának elmondta – attól félt, hogy Leverkühn becstelensége rossz fényt vet az ő felfogására és zenéjére.
- Ha szólt volna nekem Mann, hogy min dolgozik, a kedvéért egy óra alatt kitaláltam volna egy másik hangrendszert! – panaszkodott.
****
Max Reger olyan ihletetten játszotta Schubert Pisztráng-ötös-ének zongoraszólamát, hogy egyik hölgyrajongója hálából friss pisztrángot küldött neki. Reger köszönőlevelében tudatta vele következő koncertje időpontját – és hogy a műsor: Haydn Ökör-menüettje.
****
Max Reger egy müncheni lap lesújtó kritikájára így válaszolt a szerzőnek:
Lakásom legkisebb helyiségében ülök. Előttem az ön kritikája. Még egy pillanat, és mögöttem lesz.
****
Ralph Vaughan Williamst a nagyanyja ugyanabból a könyvből tanította olvasni, mint amelyikből annak idején a tulajdon öccsét, Charles Darwint tanította. A családban – mint mindenütt – nagy volt a ribillió, amikor A fajok eredete megjelent. Ralph hétéves lehetett, és megkérdezte erről az édesanyját, aki nagyon értelmes nő volt. Így válaszolt:
- A Biblia azt mondja, Isten hat nap alatt teremtette a világot. A nagybácsid szerint sokkal tovább tartott. De nincs miért aggódni: így is, úgy is csodálatos.
****
Surreyi otthonából sokat segített a náci Európából érkezett menekülteknek. A bizottság, amelyet felállított, házat vásárolt Dorkingban, hogy ott szállásolja el őket. Gyakran a saját házába is befogadott néhányat. Egyszer egy bizottsági ülésen a menekültek képviselője szóvá tette, hogy a ház, ahová beköltöztették őket, nyirkos és hideg. Németországban sokkal jobb körülmények között laktak, a legtöbbjüknél központi fűtés volt. Ahogy az illető elment, többen felhördültek. „Micsoda hálátlanság!” – ilyen és ehhez hasonló megjegyzések hallatszottak. Vaughan Williams egyszerűen csak ennyit mondott:
- Hát nem csodálatos, hogy a jóra is emlékszik?!
****
Claude Debussy A tenger című szimfonikus művét az Orchestra Colonne nem vette komolyan, és a karmester, Camille Chevillard könyörgött a muzsikusainak, hogy ne kössenek bele minden egyes hangjegybe. Pierre Monteaux, első brácsista elmesélte, hogy annyira bosszantotta őket a hangzás, amelyet játékukkal előidéztek, hogy idétlenkedni kezdtek. Egy tréfás kedvű tag kottalapból papírhajót készített. A kis játékszert lábbal tologatták, és az végigsiklott a zenekaron, a nagybőgőktől a csellókon át egészen a brácsákig. Ennek a gyerekes ötletnek akkora sikere volt, hogy nemsokára egy flottányi ilyen-olyan papírból csinált hajó cirkált a parketton, a Debussy által életre keltett Neptun mennydörgései közepette.
****
Gustav Mahler válasza Natalie Bauer-Lechner kamarazenésznek a komponálás mikéntjére vonatkozó kérdésére.
- Az istenért, Natalie, hogy kérdezhetsz ilyet?! Tudod, hogy készül a trombita? Veszünk egy lyukat, és körbetekerjük rézzel. Nagyjából ilyen a komponálás is.
****
Állítólag, amikor kiskorában megkérdezték Mahlertől, mi szeretne lenni, így válaszolt:
- Mártír.
Innen idézve: Norman Lebrecht: A komolyzene anekdotakincse. Fordította: Szilágyi Mihály. Európa Könyvkiadó, 2002.
