1985. 03. 12., A SUFNIBAN: Szokás szerint végigsétáltam ma az Artesia Boulevardon a postámért. Útközben van egy bölcsőde. Mindig egy csomó kisgyerek játszik és hangoskodik az udvaron. Ma, ahogy elsétáltam mellettük, azokra a nőkre gondoltam, akik éppen gyermekmolesztálás miatt állnak bíróság előtt. Ha az én bölcsődém lenne, egészen új hozzáállást honosítanék meg. Minden óvó nénin gumikesztyű lenne, és nem érinthetnék meg őket, csak botokkal piszkálnák, terelgetnék az elkényeztetett kölköket. Tessék. Soha többet nem nyávoghatnának a gyerekek, hogy megerőszakolták őket meg ilyesmi. Semmiféle emberi kontaktus - ez lenne az igazi. Meg akarják oldani a problémákat? Hát, tessék!
Ma felhívott egy hölgy a kaliforniai egyetemről. Pénteken fog interjút készíteni velem. Aztán felhívtak a Cutting Edge-műsorból is, és azt szeretnék, hogy havonta egyszer lépjek fel a show-ban. Ma egy, a Spin magazinnak készülő cikken dolgoztam. A Spin egy új magazin.
Megkértek, hogy írjak nekik egy cikket, mondtam: oké. Elmentem a 7-Eleven-be, hogy igyak egy csésze kávét, és kitaláljam, miről is fogok írni. Visszajöttem, és a 7-Elevenről írtam. Nem volt annyi pénzem hogy lefénymásoljam, úgyhogy az eredetit küldtem el. Remélem, hogy eljut hozzájuk, és remélem, hogy elég jó. A héten stúdióba megyek. Ma két kislány ült egy asztalnál a postahivatal előtt. Cseresznyés sütit árultak, és mikor megkérdezték, hogy kérek-e, csak annyit válaszoltam: „Heil Hitler!” Ma láttam valamit a hírekben: aerobic-óra terhes nőknek. Csupa elhízott nõ sztreccsgatyában. Az élet tele van súlyos flashekkel. Hajnali fél három van, nem akarok még aludni. Soha nem akarok aludni. Nagyon élveztem a társalgást Diamandával a múlt héten. A zene szinte az őrületbe kergeti azt a nőt. Bekebelezi őt a zene. Imádom azokat az embereket, akik maguknak játszanak. Úgy látom, visszavonhatatlanul elembertelenedtem. Ha kint járok az utcán, úgy érzem magam, mint egy fegyver. Fegyverként járom az utcákat. Mindenkit le akarok darálni. Nem hallják a fogaskerekeket. Nem érzik a vért az ereikben. Ezért nincs semmi közöm hozzájuk, ezért nincs semmi közük hozzám. Nem hallom őket, mert nem mondanak semmit. A fájdalom révén tökéletes megvilágosodásban van részem. Látok a vaksötétben.
Innen idézve: Henry Rollins: Punk a platón. Fordította: Lacfi András. Carthapilus Könyvkiadó, 2008.