Zoltán János: Mit jelentett neked az 1962 és 1968 közötti időszak, azaz a beatzene?
Zalatnay Sarolta, Cini: A középiskolai tanulmányokat, a Bergendy, a Scampolo zenekarokat, az Ifjúsági Parkot. Angolul és olaszul énekeltem, ez utóbbi kicsit cikinek számított. De csak kicsit, amit azzal egyensúlyoztam, hogy kiabálva énekeltem. A Toldy gimiben angol tagozatra jártam. A beat, a beatzene volt a tini életem kezdete.
A Bergendy-t majd a Scampolót említed. Ez sorrendet jelent? Úgy tudom, a Scampolóval kezdtél.
Igaz, a Scampolóval kezdtem egy Toldy gimnazista bulin, a hol megtetszettem Komár Lacinak, de mint kislány, nem mint énekes. Két évvel később meg is kérdezte énekesnő vagy feleség szeretnék lenni. Énekelni szerettem volna, kaptam is egy taslit.
Komoly pofon volt?
Nem, csak kis tasli. Lacinak egyéni képzete volt a nőkről, férfiember az ember, a nő a feleség meg az oldalborda. Ha a nőnek önálló elképzelése van, azt meg kell szüntetni.
[…]
1964 őszén Judy elment katonának, Komár és te is elhagytátok a Scampolót.
Igen, a Dogs zenekarba mentem Komárral, az Arany János utcai Utasellátó klubban és a Kerepesi úti Gumigyár Klubban léptünk föl rendszeresen. De egy idő után Komár elment, Demjén Rózsi jött helyette.
A Dogs-szal milyen számokat játszottatok?
Többek között Seekerst meg az aktuális slágereket, tradicionális rock and roll-t nem.
Mennyiben különbözött a Dogs a Scampolótól?
Modernebb zenét játszottak, a Scampolo megmaradt a rock and roll-nál.
Miért szűnt meg a Dogs?
Azt hiszem ott is elvittek valakit katonának.
A Dogs után a Metró következett.
Igen, Zoránékkal az érettségi után 1966 őszétől rendszeresen léptem fel. De ebben szerepet játszott, hogy akkor már Frenreisz Karesszal jártam. Az első Táncdalfesztivál elődöntőjén, a Madách Színház színfalai mögött minden résztvevő azon röhögött, ahogy Komár kergeti a Kareszt.
Hogyan tudtad lecsillapítani őket?
Semmiképp nem akartam botrányt. Mind a két csávót a természete, vérmérséklete alapján próbáltam kezelni. Karesz úri gyerek volt, ő hamar megértette, egy esetleges balhéval mindent elronthatunk. Komár nehezebb eset volt, kemény Baross utcai módszerei voltak, de egy idő után őt is sikerült lecsillapítanom.
****
Danyi Attila (beatdoktor, beatlexikon): A csajozás is másképp ment, manapság fél óra után már hasalsz a csajon és varrod. Akkoriban hosszú hetekig kísérgettük haza a csajokat, ha megengedte. Kézenfogós, tánc közben behúzás volt, ha a tupír frizurába beletúrhattál egy lassúzás közben, az már nagy előrelépésnek számított. A mennyországot egy-egy smárolás jelentette. Alkalmi vagy tartósabb szexuális kapcsolat ritkán jött össze, a lányok akkor nagyon adtak magukra. A beatzenész és az élsportolók nagyon tudtak csajozni. Amikor megismertem Komárt, közölte velem, listát vezet a csajokról, már századosi rangban van. Aki ezer fölötti listával rendelkezett, az már tábornok volt, Laci 1968-ra már túl volt az első ötszáz csajon. A Váci utcai lakásunkban szövögettük terveinket, az ablakból bámultuk a Malévos csajokat, no meg a manökeneket akik a Rothschild szalonba jártak. Komár mindig kaszált, három-négy nap után azonban nem ismerte meg a saját nőit. Többnyire engem küldött a telefonszámával a csajokhoz. A Scampolóban a főcsajozó Komár volt, állandóan két csaj között volt, pillanatok alatt tudott kontaktust teremteni. A beat zenészeket különösen szerették a csajok, hamar rájöttünk, a csajok olyan lapokat osztottak le, amivel ott azon nyomban élni kell. 1967 nyarán Zamárdiban az úgynevezett Üvegházban lépett fel a Liversing. A zenekar egy külön házat bérelt a rajongóknak, ill. a technikusoknak, eszelős mennyi csaj volt ott, lépten-nyomon a gruppikra utaló nyomokba botlottunk. Ezt megelőzően, amikor lefelé utaztunk Komár észrevett egy stoppos csajt a balatonvilágosi elágazásnál. Megálltunk. Komár egy szempillantás alatt a csaj mellett termett. „Itt maradok a lánnyal, dumálunk egy kicsit, addig Szabadinál tankolj meg”, mondta Laci. A visszapillantóból láttam már el is tűntek a búzatáblában. Visszatérve, hosszabb dudálás után látom, jönnek ki a búzamezőből. Valami műtét lehetett, az amúgy nagyon csinos szemüveges stoppos csaj nagyon rendezgette ruháját. Más. A Baross utcába kísértem haza egy csajt, Komár is arra lakott, „véderőként, nehogy valami baj legyen”, ő is velünk jött. Közben kiderült van a csajnak egy nővére. Komár javasolta hívja le a leányzót. Bemutatkoztak egymásnak, majd eltűntek az ott lévő mozi ruhatárába. Egy perc múlva már „ment a műsor”. Komár hallatlan helyzetfelismerő készséggel egyetlen lehetőséget sem hagyott ki. Számtalanszor megtörtént, Komár addig búcsúzkodott egy-egy leányzóval, amíg meg nem történt az esemény. Még a legnagyobb hideg tél sem tartotta vissza, felültette a csajt a kukára és aztán mindent bele.
Innen idézve: Zoltán János: Vesztesnek születtünk – A Scampolo story. Music City Kft., 2004.
