Cseh Tamás: A Csengeri utcába jártunk föl előadások után, a Novák Jancsiékhoz. Nagy lakás volt, a szülei külön szobában laktak, lehetett zongorázni, hangoskodni és iszogatni kicsit. Éjjel egyig, kettőig énekeltünk. Egyik este volt ott egy fiú, aki Másik Jánosként mutatkozott be. Jópofa, gondoltam, itt van a Novák János, ő meg a másik János. Kicsit el is húztam a számat, hogy jobb tréfát is hallottam már. Aztán ez a fiú odaült a zongorához – éppen a Lee Van Cleef-et játszottuk –, és ahogy belenyúlt a hangszerbe, az valami hihetetlen volt. Odamentem hozzá, és azt mondtam neki, hogy egész életemben veled akarok játszani.
Fodor Sándor: Később mégis tengelyt akasztottatok.
A Bródy Sándor utcában laktam, szemben a rádióval, följárt ide a János is. Elkezdtünk írni egy operát, egy áriát. Ebből lett a Budapest. Rögtön utána megszületett a Presszó, s hamarosan kikerekedett egy angyal és egy ördög története a hetvenes évek Magyarországán. Levél nővéremnek. Ez volt az első lemezünk, mégis úgy vettük föl, hogy én nem akartam a Jánossal egyidőben a stúdióban lenni. A legtöbb dalt külön vettük föl, kivéve azokat, amelyekre a Géza rábeszélt. Neki az volt a véleménye, hogy a dalok számítanak, és nem a mi viszálykodásunk.
Mi volt ennek a viszálynak az oka?
Keresd a nőt...
Csak egy korszakos jelentőségű hanglemezt találok.
A lemezfelvétel ténye számunkra teljesen hihetetlen volt. Két évvel előtte már beadtunk egy papírt a lemezgyárba. Kotta, szöveg, egy kislemezre való anyag. Tábori lap Karády Katalintól és a Balogh Ádám. A sanzonbizottság a zenét és a szöveget egyaránt minősíthetetlennek ítélte. Tudtuk, hogy soha többé nem lesz dolgunk az ilyen bizottságokkal. Aztán az egyik előadás után jön az ügyelő, hogy az Erdős Péter keres minket. Fogalmunk sem volt, hogy kicsoda ő. Pakoltuk a hangszereket, és egyszer csak bejött, hogy fiúk ez nagyon jó, két hét múlva rendelkezésükre bocsátok egy stúdiót. Fölveszünk egy nagylemezt. Hüledezve álltunk. Micsoda? Lemez? Ég egyáltalán ki ez?
Szerinted ki volt Erdős Péter?
Máig sem tudom. Koncz Zsuzsával példálózott, hogy oda kellene eljutnunk. Azt szerette volna, hogy én legyek a magyar Gilbert Becaud.
Ez nem össze.
Azt hiszem, el is ment tőlem a kedve.
****
Bereményi Géza: Sok jót és sok rosszat mondanak Erdős Péterről.
Fodor Sándor: Te mit mondasz?
Nagyon különös ember volt.
Miben állt a különössége?
Magabiztos és arrogáns is tudott lenni. Minket például magabiztosan és arrogánsan fölfedezett. Kijelentette, hogy amennyiben hajlandóak vagyunk komolyan venni ezt az egész dolgot, akkor lesz lemez. Még szerencse, hogy számunkra nem volt fontos az ügy.
Mi volt ebben a szerencse?
Így sikerült megőriznünk a függetlenségünket.
Miként vélekedett rólatok Erdős Péter?
Nagyképű alakoknak tartott minket, és a maga szempontjából teljesen jogosan.
Akkor minek köszönhettétek az érdeklődését?
Erdős Péter is Jancsó híve volt. S Jancsó Miklós szelíd propagandája erősen hatott rá. Enélkül talán soha nem készült volna el a lemez. Ami sokkal nagyobb erejű lehetett volna, ha nincsen feszültség Tamás és János között. Furcsa, elfogódott hangon szólal meg a Levél nővéremnek. Sokkal több volt benne. Mégis berobbant.
Innen idézve: Fodor Sándor: Cseh Tamás – interjúregény. Graffiti Bt., 1994.
