Válogatás az énekes nyilatkozataiból.
Nagyon szerettem volna rákerülni a lemezre, de akkor értesültem róla, amikor épp Németországban voltam. Nem tudom, egyáltalán bevettek volna-e, minthogy elég öreg vagyok már. Egy vén lotyó vagyok, aki ha reggel felkel, csak vakarja a fejét, és azon jár az esze, hogy mit baszhatna meg. (A Band Aid „Do They Know It’s Christmas?” című, az etiópiai éhező milliók megsegítésére kiadott kislemezről van szó.)
****
Amikor New Yorkban járok, ringyót csinálok magamból. Ez tényleg a Bűn Városa, Nagy B-vel.
****
Egyszer a rendőrség megállította a Queen Newcastle-ból Skóciába tartó turnébuszát, és az intézkedő rendőr megkérdezte: „Fogyaszt ön kábítószereket, Mr. Mercury?” Az énekes így válaszolt: „Ne pimaszkodjon, ostoba törpe!”
****
Hogy szoktunk-e veszekedni? Kedvesem, mi vagyunk a leghülyepicsább banda az egész világon. Legszívesebben egymás torkának esnénk. De ha nem vitatkoznánk, csupa bólogatójánosból állna a zenekar.
****
Olyan vagyok, mint egy kanos kutya. Bármire rámászok. A szexuális étvágyam óriási.
****
Viktoriánus életmódot akarok élni, tökéletes rendezetlenségben.
****
Ekkor történt meg először, hogy Freestone, aki közben kosztümfelelősből Mercury személyi asszisztense lett, az elejétől a végéig meg tudta figyelni, hogyan születik egy Queen-album. Visszaemlékezéseiben említést tesz arról, mennyire nyitott volt Mercury mások ötleteire: „Freddie mindig szívesen fogadta a többiek javaslatait. Sohasem gondolta, hogy az ő módszere az egyedül tökéletes.” Freestone első kézből szerzett tapasztalatokat Mercury együttműködő szellemével kapcsolatban azon a nyáron egy New Yorkból Montreux-be tartó járaton. Mercury papírt és tollat kért, hogy nekiláthasson a Life Is Real (Song For Lennon) című számának szövegéhez. Később felolvasta, amit írt, de Freestone reakcióinak hatására az első sort („Cunt stains in my pillow” [„Pinafoltok a párnámon”]) átírta „Cum stains”-re („Gecifoltok”), végül megszületett a helyénvalóbbnak tűnő „Guilt stains” („Bűnfoltok”) kezdetű sor.
****
Annak ellenére, hogy ezt a szerepét a többiek is támogatták, a ’80-as évek elején a vele készült interjúkban Mercury igyekezett a Queen zenéjét, sőt még saját dalírási módszerét is rögtönzöttnek beállítani. A magánéletben a zenekar tagjai „külön utakon járnak” – mondta egyszer. „Megrendelésre, egy alkalmi munkához hasonló módon” tud számokat írni, bármikor, ha felmerül az igény egy ilyen „termék” iránt. Igazából „egy kicsit viccnek tekinti” az egészet. Korábban a kitalált dallamait felvette magnóra, most már azonban „a fejemben tárolom őket” és „ha érdemes megjegyezni némelyiket, akkor megteszem; ha elvesznek, hát annyi baj legyen”. Leghírhedtebb kijelentését 1981 júniusában a Melody Makerben tette: „Úgy gondolom, a Queen dalai tisztán a menekülést jelentik a valóság elől. Szeretek buliból számokat írni a modern tömegigények kielégítésére. Az emberek megszabadulhatnak tőlük, mint egy használt zsebkendőtől [vagy mint egy „tampon”-tól, ahogy azt egy rádióinterjúban kedvesen megjegyezte]. Eldobható popzene, így igaz.”
****
Drágám, én egyszerűen fürdök a pénzben! Ez lehet, hogy alpári dolog, de csodálatos!
Innen idézve: Phil Sutcliffe: Queen – A rock koronás királyainak teljes, képekkel illusztrált története. Fordította: Maurics András. Cartaphilus Könyvkiadó, 2010.