Nem erre baszik a magyar

A leginkább testnedves sztorikban utazó szegedi punkzenekar a felső kétszázezer körében népszerű koktél után kapta a nevét. Eredetileg Cock Tales néven akarták megborzongatni az arra fogékonyakat Dagobert bácsis jelmezben, ám mivel ez a név az angol nyelvterületen már a nyolcvanas évek óta foglalt volt, jobb után néztek. A Pék fasza és az Ujjbilincs neveket elvetve ráleltek a tökéletesre. (Talán a tizennyolcas átlagéletkoruk teszi, hogy nem hallottak a Pina nevű magyar punkklasszikusról. De félre a sznobériával: miért volnának pont ők négyei annak az ezernek, akik ismerik?)

(A magyar nemerrebaszás sem ugyanolyan már, ahogy a NEBAM is változatlan.)

Mindig ez van. Jön valaki a messzi nyugatról* és lenyúlja a Gyöngyhajú lányt, hogy belőle White Dove címmel arasson világsikert. Vagy elviszi Vad Katalint, hogy a YouPorn.com-on Michelle Wild-ról egy félkézzel nézős videót se találjunk, és csak ezen az oldalon tudjuk meg, hogy mi olyasmiket művelt ez a nő a romlott nyugaton, amiket egyik Jóban-rosszban-ban sem láthattunk. Azt azonban mi sem gondoltuk volna, hogy a GAS néven főképp a frankfurti Mille Plateaux (lásd még: Gilles Deleuze) kiadónál zsongító dark ambient-dub-techno lemezeket megjelentető Wolfgang Voigt 2010-ben, a Freiland Klaviermusik című albumán egy Pozsonyi Ádám-alapvetést dolgoz fel konceptuális művészetté. Ráadásul mindjárt 13 verzióban. (A GAS szerintünk legjobbja, az 1997-es, Zauberberg néven illetett "anyag" Thomas Mann Varázshegy című Nobel-díjas regényétől lopta a címét. Nekünk drogok nélkül is működött. Azokkal meg különösen.)

Törölt bejegyzés.

Ügyesek és leleményesek voltatok, pont annyira, hogy kiérdemeljetek egy kancsal rímet. „Dolgozik bennem a tesztoszteron. Ha hazaérsz, menten fasz tosz Terim.” (Vagy posztmodernül: „Dolgozik bennem a tesztoszteron. Ha hazaérsz, menten fasz tosz, te rím.”)

hatalmas+farok+osze+ragadt+a+szuk+pin[ák – a szerk. megjegyzése] – Hosszú faszba több geci fér?

rendes+porno+filmek+basznak – Á, értjük a lényeget: nem akarsz belefutni semmi szado-mazóba.

iskola+helyett+pina – És a lányokkal mi lesz? Egy nőismerősünk mondta egyszer, amikor elküldték a picsába, hogy „Köszi, már ott vagyok…”

hogyan+vakoljunk? – Ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.

James+Hetfield+magyar – Koncert után a backstage-ben rákérdeztünk, de tagadta.

1999. márciusában vagyunk. Az akkoriban eléggé káoszmatematikás dizájnú lap képes volt a hajlításba berakni a srácokról készült képet, amit most épp ezért nem láthattok.

Nemzeti radikális zenekar. Érdemeik számosak. Közülük ketten a Kuruc.info Humor rovatának állandó szerzői. A szakterületük a homoszexualitás. Ugyanők számos fordítást elkövettek a Szent Korona Rádiónak is a témában. Azon kevés szélsőjobber zenekarok egyike, amelyik ismeri az irónia fogalmát és mer a kötelező „nyolcvanas évekbeli német sörpunk” (copyright by Lovasi András) mellett reggae-t, skát, szinti popot játszani, egyáltalán elkalandozni az elektronikus zenék felé. A koncerteken először értetlenkedve néztek a mélymagyar arcok, hogy tán beszippantotta őket a hipertér, ami a Mágikus Tükrök sátorban dobta ki őket, de aztán megadták magukat a feelingnek. Rá kellett jönniük, hogy nincs olyan, hogy „elfajzott” zenei műfaj, minden stílus lehet hiteles eszmehordozó.

Nagy téma a napokban, hogy ki mindenki tenne napfény helyett faszt az Anima Sound System új énekesnőjének, Prieger Fanninak a szájába. Szinte mindenki. Van egy jó hírünk! A kövér, átlagos csaj pont olyan magas, hogy csak szájjal épp ki tudja cipzárazni bárki sliccét.

A pornográfiát letudva, jöjjön másféle aktualitás. Megtaláltunk egy tíz éve írt CD-t Tilos adások címmel. Ezen szerepel Poós Zoltán, Térey János és Peer Krisztián költőtriász Nyelvterület nevű, ungoogleable rapprojektjének A vidék fejlesztése című száma. Az alapokat DJ Mango tolja demós minimál szinten, DJ Krust hangminta-gyűjteményéből random válogatva. De legalább a disznóröfögés echte Hungaricum! (Mennyire szar már, hogy a Word csak „c”-vel fogadja el a kifejezést, a „k”-ra még „c”-s ajánlatot sem tesz?!)

Széles e neten csak itt találni meg a beszédhibák gazdag tárházát nyújtó dalt. (A sorvégi írásjeleket nem mertük megreszkírozni, úgyis csak találgatnánk.)

Gyöngyszemek az világhálóról c. rovatunkat olvassák. Milyen az már, amikor lábjegyzetelni kell egy zenekar logóját ("sűrű töviskoszorú?"), ami eleve arra szolgál, hogy azonosítsa azokat az aberrált faszokat, akik képesek ilyen zenét játszani?

Az alant következők idézőjelek között értendők. Nem mi találtuk ki őket. De tényleg.

Érkezik Budapestről a Paediatrician, a 2006-ban alapított banda stílusa gyors, kompromisszummentes goregrind, a műfajra jellemző szövegvilággal (zombik, gyermekgyilkolás, fertőzés, halál, stb). Mosonmagyaróvárról teszi tiszteletét földbedöngölős, brutál oldschool trash muzsikájával a Nuclear Beast. A székesfehérvári death-metal színtér képviseletében az Eradication sokkolja majd a nagyérdeműt. Helyi erőként pedig természetesen a fesztivál kitalálói és évek óta szervezői, a szombathelyi death metal legenda, a Morgue lép szinpadra.

Napok óta előkeveredik ez az 1974-es dal a mobilról. Láttára már vagy századszor nyomunk rá a play gombra. A The Qualitons felé meg már a sokadik fejbólintást küldjük. Ez a drága nő bárcsak harminc évvel később született volna. Most ő volna az egyik érvényben lévő szexszimbólumunk.

Bemutatkozik a Solid Sound dzsesszzenekar. A kommentárjaink szögletes zárójelben, pirossal. 

Szórakoztató zenei formációnkat [mint Maksa Zoltán, csak épp zenében] azzal a szándékkal hoztuk létre, hogy igényes [telivigyoros szmájli], halk[,] instrumentális háttérzenét szolgáltassunk különböző rendezvényeken, baráti összejöveteleken, kisebb partikon, vagy önálló műsorként kisebb klubokban.

 

Repertoárunk kialakításánál az volt a fő szempont, hogy dallamos, úgynevezett „KÖNNYEN EMÉSZTHETŐ” rádióban [beeszed mindenestől a rádiót és szinte észre sem veszed, úgy csúszik át rajtad], televízióban ritkán hallható, ám mégis sokak által ismert ÖRÖKZÖLD JAZZ MELÓDIÁK szólaljanak meg kifejezetten háttérzeneként [mintha ott se lennénk].

 

Műsorunkban helyet kapnak még a régi magyar slágerek [az összes, ami eddig valaha volt], mint például a „Meseautó”, vagy a „Hol van az a nyár...”, – amelyek sajnos a manapság hallható feldolgozásai igencsak kritizálhatóak egynémely előadásmódban.

 

Mi igyekszünk ezeket a dalokat eredeti hangulatukban, és főképp a szerző által megírt helyes harmóniákkal megszólaltatni [, aztán majd meglátjuk, hogy hogyan sikerül].

 

A dobszerelés és a bőgő elhelyezése a hely szűke miatt problémás [a kisbuszban, a Feri meg a Jóska már unják a vonatozást meg az extra cechet], megfelelő minőségű hangosítása szinte lehetetlen [úgy hallottuk, a U2 azért meg szokta oldani], ezért a megrendelő és a zenekar szempontjából is a legjobb, legegyszerűbb és nem utolsó sorban a leggazdaságosabb utat választottuk. Tehát a dob és a basszus kivételével minden hang ott a helyszínen, élőben szólal meg. [Feri és Jóska, vár a gyár. Beszéltünk anyátokkal, mondta ő is, hogy tangóharmonikát és villanygitárt akartak nektek venni azokra a karácsonyokra, de ti erősködtetek, hogy nem és nem. Fasza most a szalag mellett dugogatni össze a katódot az anóddal, mi?!]

 

Igény szerint énekesnővel is tudjuk a műsort gazdagítani, színesebbé [fúj, rasszisták!] tenni. Műsorunk időtartama a 4 óra hosszát is meghaladja, és folyamatosan bővül. [Benyaljuk a szpídet, aztán vasárnap reggel fél hétkor az egész épületet áramtalanítani kell, hogy abbahagyjuk.]

 

Reméljük[,] sikerült ezzel a rövid ismertetővel felkelteni érdeklődésüket, megismertetni tevékenységünk lényegét. [Bizony, teljes mértékben!]

 

Szórakoztatás halkan [telivigyoros szmájli], a vendégek igényeinek maximális figyelembevételével [„A Szkútertől a Fájör, az megvan? Azt tuggyátok? Jóvan, köszi!”], nívós [telivigyoros szmájli] jazz és örökzöld nosztalgiaműsorral!

„Az első időkben „fémforgács-teknót” játszottunk, de mióta (a napi sokórás gyakorlásnak örök hála) a zajszeres tudásunk vetekszik a második ipari forradalom gyárainak fülsértő decibelszintjével, már a „fémkohászat-hárdkór” kifejezés írja le leginkább a zenénket” – írták egy e-mailinterjúban a harmadik koncert után.

A három Győr-Moson-Sopron megyei kis faluból (Sikátor, Hövej, Fertőhomok) származó srác a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció Tanszékén találkozott először egymással, majd nem sokkal később Marinetti Futurista kiáltványával is, amely két történés megváltoztatta az életüket. Addig ingyenboros és -pogácsás kiállítás megnyitók, kolesszoba mélyi örök monitorfények, „helyi levegős” blázok, lila ködös okoskodások, a Matula Magazin életvezetési tanácsai, mangák, animék és hasonló satöbbik között tengették a napjaikat. Aztán történt valami. A már említett valami. Hosszú felsorolás állt össze a fejükben egy gondolattá.

Alapfelállásban háromtagú, de állandó közreműködőkkel fellépő székelyföldi, Gyergyószentmiklóson alakult zenekar. Metallica-dalokat játszanak népi hangszereken. Hegedű, cimbalom, tangóharmonika, klarinét mindig, néha tárogató és/vagy köcsögduda kíséri a többszólamú énekszólamokat. A Fade To Bluegrass: The Bluegrass Tribute To Metallica című lemez adta az ötletet. A zenészek ortodox rajongói lévén James Hetfieldéknek, csak az 1983 és 1990 közötti első öt stúdióalbum dalait hangszerelik át a magyar néplélekhez közelállóvá. A későbbieket méltatlannak találják az addigi életmű gyötrő erejű és magas nívójához.

Egyszer vendégeskedtek az RTL Klub reggeli műsorában is, ahol Ördög Nóra feltette nekik kérdést, hogy honnan jött a zenekaruk neve. Mire összenéztek, majd egyenként bemutatkoztak: Hull András, Szilva Géza és Fatál Bertalan. Csonka Picinek kellett kuncogó arccal lereagálni a malőrt egy közhelyes kérdéssel. Akárhányszor csak eszükbe jut az eset, percekig a padlón fetrengve röhögnek.