Ahogy a történelemben, úgy a popzenében sem lehet komolyan venni a „mi lett volna, ha” kezdetű megszólalásokat. Pedig mennyire szórakoztatóak is az ilyenek!
Luvnyamusta vagy Bukszamusta. Beszélő név. Prosztópunk kétpercesek a szex, a drogok és a rákenroll triumvirátus házatájáról. Akik mindig túl részegek, hogy aktív részesei legyenek az orgiáknak, ezért mindig csak szopatnak. A „szakmában” idővel köznevetség tárgyaivá válnak, mondván, hogy tényleg csak mustrálják a történéseket, annyira be vannak folyton állva. A kiéltségük aztán hamar kiégésig fajul. Kannás bor, köztéri hajléktalanság és az ezekből direkte következő skizofrénia. A négy tagból három odafagy a járdára egy durvítósabb télen, a negyedik egy házisárkány terrorja alatt visszamegy biológia-testnevelés tanárnak és élnek kettecskén, amíg nem jön a kampec.
Nonfiguratív betonkeverő. A NEBAM-tagság örökös terve. Hogy milyen zene is lenne ez tulajdonképpen meg hogy kik játszanák, odáig nem jutottunk el a tervszövögetésben. Az viszont a lelki szemeink vetítővásznán gyakran játszott moziszkeccs volt, hogy befutnánk nagyon, és amikor álöltözetben elvegyülünk a koncertünkre bebocsáttatásra várók között, azt hallanánk, hogy sok 17 éves fruska azt ordítja a mobiljába, hogy „Gyertek Beton-koncertre! Leszarom, hogy nem voltatok még, meg úgy öt számot ismertek csak tőlük, kurva jó lesz! Utána beksztédzselünk, ha érted, hogy mondom!”
Ádám és Béla. Homoszex garázsrock gitár-dob felállással, obszcén szövegekkel és két olyan beszédes albumcímmel, hogy Ánusztágítás és Hátsó Szándék. (Vagy az utóbbiak közül valamelyik a zenekarnév és a többi a lemezcím? Hogy a seggbefaszba tudnánk?!)
Wittgenstein unokaöccse. Mindenre hajlandó magyar és/vagy filozófia szakos bölcsészmufflonok az első sorokban csápolnak. És mennyi „első sorok” van! Némely koncertjükön még Tandori „ha ma élne, blogger volna” Dezső is feltűnik. A hangászbrigád tagjainak a neve se kutya, hanem Wittiboj (ének, gitár), Atárgyegyszerű (basszus), Tomasz (gitár) és Bernhárd (dob). Öt albumon át zenésítik pornóvá Ludwig Wittgenstein osztrák filozófus legismertebb művét, a Logikai-filozófiai értekezést. Az első és az utolsó anyag munkacímei ezek: A nyelved határai a makkom határait jelentik és Amikor nem lehet beszélni, akkor szopni kell.
Erik Surmó Alkesztra. Konzis vagy konzit végzett magasan képzettek, akik unják már egymás és a csoporttársaik anyját kurogatni. Bárrabszolgák lett volna a nevük eredetileg a sok ilyen hely kiváltotta agyérpattintó vedelések okán, de aztán egy Eric Sumo Band-koncert megváltoztatta az életüket. Kitűzték maguk elé a célt, hogy „be kell dobni a közösbe”, „gerincre kell vágni” Harcsa Veronikát! Ha ez megtörtént, rögvest föloszlanak, addig viszont csak 22 év alatti csajokkal ágyrodeóznak. Ha kiderül, hogy idősebb a kinézett egyéjszakás, akkor ezzel a szöveggel pattintják le: „Rózsaszín sajt, még anyádat se basznám meg, olyan öreg vagy! Pedig ő nem egyszer volt átszabásminta és reggelit is tud csinálni. Attól, hogy nyolc óra alatt ötödször leszopsz, attól csak a te gyomrod lesz tele, az enyém nem.”
Harcsa Veronikával az együttalvás aztán csak egyiküknek jön össze. Felmennek ketten az énekesnőhöz, de a klarinétos annyira belefeledkezik a hangszere nagyívű méltatásába, hogy a szőke gyönyörűségnek kell leállítania. Azonban alighogy kicipzárazza a srácot, az az addig benyakalt piától beájul. „Pedig alapállapotban is méretes huncutsága volt”, nyilatkozza később kuncogva az egyik bulvárlapnak az énekesnő. Az újságírói kérdésre, hogy adott-e esélyt a folyatásra a klarinétosnak, Harcsa Veronika titokzatosan így felel: „a nagyság előtt illik meghajolni!” A zenekar életében elhangzó utolsó mondatot egy mobil rögzíti: „Mert a te anyádon van valami is, ami eredeti? Olyan bevonat van az arcán, hogy amikor rávertem, nem lefolyt róla a geci, hanem lepergett! Nekem a szemüvegemre ilyet külön kellet kérnem az optikusnál!”